Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)

Bíró Szilvia: Fogadó a határon

-________

Mivel az útállomáson konyha működött, amely bizonyára az átutazó vendégeket szolgálta ki, ezért a kerámianyag nagy része konyhai áru. Jellegzetes darab a dörzstál (mortarium), amelyből számos darabot is találtunk. Az elsősorban szószok keverésére és fűszerek aprítására szolgáló nagy tálak a belsejüket borító apró kavicsok alapján könnyen azonosíthatók. Természetesen a konyhában rengeteg tál, korsó, fazék, márványozott edény lehetett használatban. Korsók darabjai a feltárt kút aljából is előkerültek, persze csak az alsó, letört részük pottyant a vízbe.

Keltezés

A leletanyag alapján a faépület az I. sz. végén — II. sz. elején állt. Valamikor a II. sz. első felében építhetik meg a kőalapozású, vályogfalas épületet, amit nagyon hamar, nem sokkal a század közepe után át is építenek, és a hátsó részen gyenge kőalapozású falakkal helyiségeket választanak le. Mindenesetre az épület fénykora az Antoninus Pius és Marcus Aurelius császár nevével jelzett időszakra tehető.

Az épület felhagyása a falak módszeres elbontásával történt. Először a vályogfalat dönthették le, amelynek maradványait a tetőt alkotó téglákkal együtt az épület körüli kerítőárokba planírozták be. Ezt követően a kőalapozás köveit több helyen kiszedték, ennek esett áldozatául a konyhában levő kemence is, amelynek sarkát az épület falával együtt kitermelték. Az épületet a III. század elején - első harmadában, a Severus-korban még használták. Hogy miért hagyják fel a területet, egyelőre nem tudjuk biztosan.

A feltárás során arra utaló nyomot, hogy támadás vagy betörés áldozatául esik, nem találtunk.

Kisebb tűzvész azonban lehetett, mivel több kerámiadarabon törés utáni másodlagos égésfoltokat lehetett megfigyelni, és a vályogtéglák is át voltak égve néhány helyen.

44