Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Tomka Péter: Langobardok a Kisalföldön

A „hosszú szakállú” langobardok éppúgy a mítoszok ködéből léptek a történelem színpadára, mint annyi más nép (nemcsak a népvándorlás korában). Különlegessé tette őket szokadan útjuk: a Kr. u. 1. században az Elba torkolatához közel fekvő (egyik) őshazájukból az 5. század folyamán a Cseh- és a Morva-medencén át érték el a Duna vonalát (488), benyomultak a provinciák területére (Tullner Feld), majd megszállták Pannóniát (hogy mikor, erről még szó lesz), hogy végül 568-ban Itáliában kössenek ki, ahol Lombardia máig őrzi nevüket.

Minden változás ellenére hűen őrizték ősi nemzetségi hagyományaik számos vonását.

Votan, a germán főisten népének tartották magukat — a legenda szerint nevüket is tőle kapták. Annak ellenére vitték magukkal hagyományaikat, hogy félévezredes vándorú tjük során sok harcban és sok változásban volt részük. Kezdetben elhamvasztották halottaikat — a Dunától északra lakó rugiakkal és herulokkal vívott csaták közben, késő antik-mediterrán kulturális hatásra áttértek ugyan a tetemtemetésre, de sokáig tartotta magát a külön férfitemető szokása (ami a germán harcosok túlvilági csarnokának, a Valhallának vetülete).

Felvették (ha nem is mind) a keresztséget, először az ortodoxot, aztán, ahogy politikai érdekeik kívánták, az ariánus eretnekséget — de nem vallott éppen jámborságra az az eset, amikor Alboin király (aki 560 körül került uralomra, 572-ig uralkodott, ő vezényelte le a langobardok itáliai honfoglalását) feleségét, a fogságba esett gepida királylányt apja, a legyőzött király fejéből készített ivóedényből kínálta meg. Lehet, hogy ez anekdota csak, de jellemző, hogy a közeli kortársak hihetőnek tartották. Ahogy máig sem kételkedik senki abban, hogy Alboin még trónörökös korában mesébe illő kalanddal, ismét csak az ősi szokások szigorú betartásával bizonyította bátorságát (győztes csata után, amelyben - állítólag - saját kezűleg ölte meg a gepida királyfit, néhány hűséges kísérője társaságában beállított a gyászoló apához, hogy az felövezze, fegyverrel fogadott fiává tegye). A horrortörténetnek folytatása is van: Rosamunda 4 évvel Itáliába érkezésük múltán bosszút állt, puccsot kísérelt meg Alboin ellen, meg is ölette (más kérdés, hogy a sikertelen felkelés után Ravennába menekült, ahol megmérgezték).

Mindezeket nem rosszindulatú ellenségek terjesztették róluk, hanem saját (itáliai) történetíróik, a 7. századi Origo gentis langobardorum, Paulus Diaconus a 8. század vége felé (Historia langobardorum) meg a 9. század elején írásba foglalt Historia langobardorum codicis Gothani. 643-ban összeállított itáliai törvénykönyvük ('Edictus Kotbari) a pannoniai langobardok ismeretéhez is nagy segítséget nyújt.

8