Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Jozef Zábojník: Szlovákia az Avar Kaganátus korában
A legnagyobbak közé tartozik Gellér/Holiare (698 sír), Párkány/Štúrovo (280 sír), Ersekújvár/Nové Zámky (515 sír), Zsély/Zelovce (869 sír), Pozsonybeszterce/Záhorská Bystrica (259 sír), Kassa/Košice, časť Sebastovce (369 sír), Csataj/Cataj (226 sír), Kassamindszent/Valaliky, časť Všechsvätých (212 sír). A feltárások által összegyűlt leletanyag elég szerény bázist jelent, amennyiben az Avar Birodalom társadalmának összetett időrendi-tipológiai kérdéseit akarjuk megválaszolni. A korszak hármas tagolását a jelen kutatók többsége elfogadja és alkalmazza (korai, középső és kései). Szlovákia területén a korai időszak emlékanyaga igen csekély, s annak is leginkább a végső szakaszát képviseli. Ebből adódóan számos temető az ún. középső korszakra keltezhető, bár a temetkezések többsége a kései időszakba tartozik. A temetők feldolgozása során két témakör vált hangsúlyossá a kutatásban. Az egyik a temetkezési rítusok vizsgálata, a másikat pedig az anyagi kultúra tárgyi anyagának elemzése jelenti. Temetkezési rítus A kutatás korai szakaszában, az Avar Birodalom temetőinek vizsgálata és értékelése főként a sírok mellékleteinek tipológiai összetételén és gazdagságán alapult, a mai vizsgálatok azonban már nagyobb hangsúlyt fektetnek a rítus jellegének körvonalazására. A feltárások során alkalmazott módszerek is elősegítették a tárgyak által képviselt folyamatok értékelését. A sírok számával természetesen az adatok mennyisége is megnőtt, amelyek feldolgozásához azonban ma már nem elegendő egy-egy kutató munkája, sőt gyakran a kisebb kutatócsoportok számára is túl nagy mennyiséget jelent. Ennek köszönhetően a számítástechnika alkalmazása alapvetővé vált, nem csupán a nyilvántartás, de elsősorban az analízisek és egyben az értékelések során. Egy központi adatbázis létrehozása jelentősen felgyorsítaná a temetkezési rítus egyes elemeinek vizsgálatát. Közismert, hogy az Avar Birodalom időszakában az elhunytak testét égetés nélkül helyezték a sírba. A csontvázas temetkezés az eurázsiai sztyeppi területek népcsoportjainak sajátos szokása, amely a nomád életformát követő népességek szerveződésére vezethető vissza. A szláv közösségeket jellemző, etnospecifikus szokások szintén jól ismertek — tehát a halottaikat elhamvasztották és hamvaikat helyezték a földbe. E két etnikai—társadalmi kör elsősorban a Kárpát-medence perifériális területein érintkezett egymással. A bekövetkező szinkretizmus az ún. érintkezési zónákban a temetkezési szokások körében is megfigyelhető. Konkrétan, megjelennek az ún. birituális temetők, amelyek főként a kaganátus északi határán koncentrálódtak. A hamvasztásos sírok száma igen alacsony ezekben a temetőkben. 138
