Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)

Tomka Péter: A honfoglalás korától a török időkig. Amit Győr középkori történetéről megismertünk

Feltűnhetett, hogy eddig mindig házakról volt szó, most meg óvatosan „épületnek” nevezzük az objektumokat. Az ok: egyikben sem volt tűzhely. Ami elénk került, az inkább tárház, a mélyebb változat pince funkcióját tölthette be. Igaz, lelet-szerűen csak egy esetre hivatkozhatunk: a 235. sz. épület egy része leégett, az omladékban jelentős mennyiségű szenük gabonamagot (búzát, rozst, zabot, meg a velük járó mindenféle gyomnövény magját) mutattak ki a botanikusok. Hogy a gazda hol lakott, nem tudjuk biztosan. Messze nem lehetett, leginkább az emelet jöhet számításba (a komoly fa szerkezetek bizonyára elbírtak még egy szintet). A háztartás leletei pedig azért nem kerültek az omladékba, mert elvitték őket.

Ez a megfigyelés vezet át a következő meglepetéshez. A déli épületek mögött ugyanis számos nagyméretű, szögletes vagy kerek vermet találtunk. Befogadó képességük (az 1-2 m3-esek kivételével) nagyságrenddel nagyobb az egykorú paraszti gazdaságok vermeinél: 9-10 m3, sőt egy esetben 15 m3.

Akármit is tartottak bennük, (ma úgy mondanánk) az kereskedelmi mennyiség volt.

Többször sikerült megfigyelnünk, hogy a verem széleit kideszkázták. Meglepetés a meglepetésben: a vermek felszámolása során betöltött leletanyag. Mennyiségileg is, minőségileg is, formailag is. Ép, vagy kiegészíthető edények sorozatai kerültek elő, oldalra dőlve, fejen állva, mindenféle helyzetben: ahogy a gödörbe szórták őket. Ép bográcsok, főleg fazekak, de más is. Volt olyan verem, amibe 9 ép vagy majdnem-ép edény került.

84