Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)
Daróczi Szabó László et al.: Csontok és magvak. A természettudományos vizsgálatok eredményei
Nem kizárt, hogy mindez véletlenszerű keveredés eredménye, de a közönséges búza és a ro^s együttes termesztése jellemző volt a magyarországi középkorra. Erre utal például I. László király rendelkezése, hogy a tizedet ne elegyes gabonában, hanem külön vegyék („In annona vero commixtum non accipiat, sed separating). A búzát és a rozst állítólag biztonsági okokból vetették együtt: amennyiben az egyik faj valamilyen ok folytán nem érne be, úgy a másik még termést hozhat. A gabonafélék mellett mindössze nyolc gyomnövény maradványait találtuk (kereklevelű buvákfű, keleti nyilasfű, gyanús galaj, csillagfű, konkoly, mezei csormolya, fedél rozsok, hé la zab). Ezek olyan, főként őszj vetésű gazdanövényt károsító gyomfajok, melyeknek vagy a magja (pl. búzaszemet utánzó csormolya), vagy felületük (pl. a horgas, kampós konkoly) olyan, hogy hagyományos tisztítással (elsősorban szelelés) nem vagy csak kevéssé volt eltávolítható a búza közül. Ismerve az Árpád-kori lelőhelyek magas gyomfertőzöttségét, egyértelműen arra következtetünk, hogy ez már tisztított gabonakészlet volt. Ezen gyomfajok között magas-, közép- és alacsonynövésű egyaránt előfordul, következésképpen kaszával arathattak. A porcsin vagy madárkeserűfű makkja pedig talán a szérűről vagy a tisztított gabona szállítása és lerakása során a ház vagy a gabonásveremhez vezető útról kerülhetett be, mert ez a növényfaj emberi települések környékét, állatjárta, taposásos helyeket kedveli. A természetes környezetből és a gyomfajok ökológiai igényéit összevetve arra a következtetésre jutunk, hogy a szántóföldek közel lehettek a településhez. A nagy mennyiségű állatcsontanyag meghatározása folyamatosan zajlik, a „nagyházas” periódusból meghatározott leletek (2 ház és a ládikás verem anyaga) meglehetősen egységes képet mutat. A három objektumból eddig összesen 1230 állatcsont-töredék került megvizsgálásra, ebből 374 töredéket csak az állat hozzávetőleges mérete (nagyvagy kis testű állat) alapján lehetett elkülöníteni, vagy csak annak megállapítása volt lehetséges, hogy közelebbről meg nem határozható madár-, hal-, vagy kagylótöredékkel állunk szemben. 126
