Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)

Daróczi Szabó László et al.: Csontok és magvak. A természettudományos vizsgálatok eredményei

Ugyanezen régészeti periódushoz tartozik a 234-235. számú ház, ahol nagy menynyiségű szenült magra bukkantunk, melyek egy kupacban voltak ugyan, de nem a padlón, hanem egy vélhetőleg felülről beszakadt rétegből kerültek oda, ahol vélhetően gabonát tároltak. A leletanyagot (több mint 135.000 db mag Ш. magtöredék!) a gabonafélék maradványai uralják, ezen belül is kimagasló a vetési, más néven közönséges bü^a aránya. A búzán belül két fő típus különíthető el. A „kerek” típusból mintegy tízszer annyit tartalmazott a vizsgált minta, mint a „hosszúkás” alakúból. Véleményünk szerint a két típus mögött változatok (varietaszok) húzódnak meg, amiből az Árpád-kori búzatermesztés eddig nem ismert mélységeire követ-keztethetünk.

Egyébként a Kárpát-medence ősi búzakészlete is ilyen apró, kerek, pirosszemű bűzükből {var. erythrospermum) áll, míg a hosszúkás, fehér szemek {var. lutescens) inkább nyugati kapcsolatok felé mutatnak. Jelentős arányban jelen volt az anyagban a rozs, kisebb mennyiségben a kétsoros árpa és az abrakzab. Az árpaszemekben, bár nagyrészt töredékesek voltak, ráismertünk a kétsoros, más néven sörárpa jellegzetesen kihegyesedő, egyenes tengelyű pelyvás szemeire (az árpa ekkor még emberi táplálkozásra szolgált). Érdekes módon kölest nem találtunk, pedig ebben az időben a köles még fontos népélelmezési cikk: kásanövény volt. Előfordult viszont az abrakzab, amely az Alföld Árpád-kori lelőhelyeiről általában hiányzik.

Nagy kérdés, hogy a vagongyári objektum gabonakészletében talált gabonaneműeket utólag keverték össze, vagy így is termesztették őket, azaz már eleve ott nőttek a szántóföldön, elegyes gabonaföld képét mutatva.

124