Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)

Daróczi Szabó László et al.: Csontok és magvak. A természettudományos vizsgálatok eredményei

A modern régészeti kutatásban egyre nagyobb szerephez jutnak a különféle természettudományos meghatározások, melyek nemcsak kiegészítik a régészeti leletek alapján kibontakozó képet, de sokszor az egyedüli lehetőséget kínálják bizonyos speciális kérdések megválaszolására. Az archaeo^oológia (régészeti állattan), malakológia (puhatestűek tana), xylotomia (fafajmeghatározás), archaeobotanika (régészeti növénytan) és antropológia (embertan) módszereinek segítségével pontosabb képet alkothatunk a római kor természeti környezetéről és a temetkezési szokásokról, a középkor életmódjáról és gazdálkodási viszonyairól.

A római temető ismertetése során már szóba került, hogy néhány esetben lehetőség nyílt a sírba helyezett állati és növényi maradványok meghatározására. Az ételmelléklet teljesen általános részét képezte a római kor temetkezési rítusának, az esetek nagy részében azonban csak a befogadásukra szolgáló edények utalnak arra, hogy a halott ételt s italt kapott a hosszú túlvilági útra. Szerencsésebb körülmény, ha húst is helyeztek az elhunyt mellé, a fennmaradó csontok ugyanis sok mindent elárulnak magukról a hozzáértő archaeozoológus kezében. Ennek köszönhetően tudjuk, hogy a 60. sír egyik terra sigillata táljára disznó csülke került - hogy mi feküdt a másik tálon, és mivel töltötték meg a sír kis bögréjét, sajnos nem ismert, mivel — ha volt bennük valami — a szerves anyag igen hamar elbomlik. Vizes környezet (kút, mocsár stb.) hiányában akkor számíthatunk növényi maradványok fennmaradására, ha azok megégnek és szenült formában nem bomlanak tovább. így történt ez az 507. sírban előkerült magok esetében, amelyek nagyobb része szenült állapotú, nagymagvá lencsének, kisebb részt kismagvú lóbabnak bizonyult. Az archaeobotanikai vizsgálatok kimutatták, hogy a minta a fenti, talán a máglyán vagy más áldozati szertartás során megégett/megégetett hüvelyesek mellett többféle gyomnövény magját (fehér libatop, madárkeserűfű, orvosi somkóró) is tartalmazta, ezek, különösen az utóbbi, előfordulása alapján a máglya felállításának helyére (rét) is következtethetünk.

Az egyik temetkezés (356. sz. sír) a fentieknél is különlegesebb mellékleteket rejtett: a 1,5-2,5 éves kisgyermek mellé — több kupacban — kagylóhéjakat helyeztek. A kagylók két fajba sorolhatók - Donax f. dentiger Eichmld^ ill.

Cardium vindobonense (Partsch) - , mindkét csoport fosszilis (megkövesedett) és a felső miocén tengeri faunák gyakori faja.

Jól láthatók rajtuk kortársuk, egy ragadozó csigafaj furásnyomai.

120