Bíró Szilvia (szerk.): Rómaiak nyomában… Az elmúlt 15 év római koros ásatásai Győr-Moson-Sopron megyében - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 1. (Győr, 2006)

Szőnyi Eszter: Arrabona vicusa – Belvárosi feltárások

Egész Európában különleges régészeti feladatot jelent a történelmi belvárosok kutatása. Magyarországon korábban csak szórványos esetekben, viszonylag ritkán volt alkalom ilyen jellegű feltárásokra, az új örökségvédelmi törvény értelmében azonban 1997-től minden egyes új beépítésnél, sőt a 30 cm mélységet meghaladó mindenfajta földmunkánál el kell végezni a megelőző feltárást. Mivel Győr környéke az őskortól kezdve folyamatosan lakott volt, a római rétegek felett megtaláljuk a középkori, a törökkori és az újkori Győr maradványait. A későbbi építmények sokszor jelentős mértékben károsítják a korábbi korszakok emlékeit, Győrben a legnagyobb pusztítást a törökkori várhoz tartozó várárok és egyéb védművek kialakítása vitte végbe a XVI-XVII. században. A városban a Káptalandombon, a katonai tábor területén számolhatunk a legvastagabb rétegsorral, itt a legkorábbi római rétegek helyenként a mai felszíntől számított 7 métert meghaladó mélységben találhatók. A belváros más pontjain általában 3-4 méter vastag rétegsor a jellemző. A jelentős településrétegek, a későbbi beépítések által okozott bolygatások és a kisméretű telkek számos olyan problémával szembesítik a régészt, amellyel az ún. „zöldmezős" ásatásokon nem kell számolni. A nagy mélységek miatt a föld deponálása vagy eltávolítása csak állványozással és többszöri átlapátolással oldható meg. Nem elhanyagolható szempont a városi ásatások tervezésekor a statikai biztonság. A telekhatáron álló régi, gyenge állagú, nem egyszer műemlék jellegű épületek megerősítése érdekében végzett betonozásoknál folyamatos metszet kialakításáról szó sem lehet, a régész kénytelen kis szakaszokban, a statikai munkákhoz iga-zodva végezni a munkáját. 18