Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

melyek mint szemérmes pór leánykák, elbújva nyiltak itt-ott a fenyvesek ölén. Még itt is, még fönt is . . . Mint a völgy ölének megvan a maga kedves gyermeke, a szerény ibolya és kék nefelejts : ugy a kopár szikla is féltegetve rejti bájos kedvenczét, a kis balvánv gyopárt. Féltve rejti, őrzi, mégis megtalálják, ezer veszélylyel küzdve fölkerestem én is, sokszor-sokszor . . . Csodáltam, bámultam s ezerszer csókoltam végig bársonyos kelyhét s elábrándoztam a kedves regén, melyet eltanultam, s me'y születését fejti meg itt-e magas bérczeken . . . * A régi kastély nyomai még most is láthatók ott lenn a völgyben. Régesrégen mesés gazdaság s p i

zsgő é'et tanyája volt itt; harczjáték, vadászat, kártya, táncz, muzsika, hogy^elszállt a hire messze-mesze tájra. Egyszer aztán mint egy Makayné, Nagy Erzsike. rémséges, bus akkord, temetési ének s harang kongás következett a pezsgő zaj után, a ház koronája, legfényesebb gvöngye lehullt, letört ... a szépségei urnő megszűnt élni, midöi: egyetlen leánykájának ídott életet. Halotti csönd következett aztán soká soká ... A kastély élet jelét csak egy puskadurranás jelzé ugy — néha, az a hatalmas ur szörnyű fájdalmában csak ez egyetlen kedvtelésnek élt, kicsiny leánykája s vadász szenvedélye volt, amit még szeretett a földön. S a gyermek nőtt, tejlödött. Szépsége még mesésebbnek Ígérkezett, mint édes anyjáé. Bájos tavaszként mosolygott komor atyjára, kinek sötét fürtéit átverte már az ősz ezüstös dere. El is jutott szépségének hire messze — messze földre. Az elhagyott lak megelevenült, a kihalt élet felpezsdülni látszott. A pohár csendült, a zene szóit ismét s a gazdag vár ur büszke gyönyörrel számolta leánya hódításait. * Vadászat volt ismét. Amazonok, lovagok, szép várkisasszonyok tarka pompája bukkant elő itt-ott a fenyvesek ölén. Folyt a vadászat, harsant a kürt s