Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.
Es vesződnek az agygya! a pszichiátrikusok : Kraft-Ebing báró és Caesaré Lotnbroso 1 Lombroso bontogatja éles elmeéllel a szivet és kapcsot keres a sziv rugói és az agy sejtjei, a sziv és az agy élettanának, fiziológiájának — titkai között. De vájjon megtalálta-e ? Lombroso oly rideg kézzel nyúl a nö szivébe, bogy önkéntelenül a fölött tépelődünk, van e az ő szivének nemessége és van-e az erösebb nemének, a miénknek ? ! Én ugy látom és érzem, hogy van ! Mi férfiak — horribile dictu ! — pedig ugy van, — egyedül, úrhölgyek, leányok, asszonyok nélkül szeretünk, mulatni és bankettezni. Ez pedig nagy kár 1 Lasz Samu. A ki ezen megrögzött szokásunkhói kiforgatna bennünket, kidönthetetlen, érezné! maradandóbb emlékoszlopot emelne öoönmagának. És ezt az oszlopot meg is érdemelné, mert ha czélt érne — a mit sajna ! alig hiszek — ezzel az ujitásáva) az erkölcsök nemességét is szaporítaná. H©CTAS MEVEILJÜB: LEÁI¥1IS T EAT ? Erre a problémára a modern pedagógia sem adta meg a végső választ, daczára, hogy ez a kérdés nemcsak hata'mas táborokat mozdított meg, hanem mozgatja az egész emberi társadalmat. Vesződnek vele a legillusztrisabb elmék; leányaink ma már orvosdoktorok, professzorok; a létért való küzdelemben oda állanak az erősebb nemmel egy sorba, sőt — csak pár nappal ezelőtt vizsgáztak le e konyha prákszisaból is. Hogy jól neveltük e ezen irányban leányainkat, azt a jövő évszáz első decenniuma fogja csak a maga teljességében megmondani. Talán más Ítéletet formált a „Don Quixote kisasszony" szerzője : Bródy, a ki éppen akkor érkezik az egerszegiek közé, mikor ezek a sorok uapvilágot látnak. Ő ismeri az asszonyokat, leányokat ; eleven színekkel festi a „Nyomor" t, megbarátkozott — vájjon ki ne barátkozott volna meg? — az asszonyokkal, jelesen a „Két szőkéivel, ismeri az „E iberek a-et és „Faust orvos"-sal gyógyíttatja őket . . ,
