Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

zem azon kívánsággal, hogy lehetőleg mindnyájan intézetünk ötven éves jubilemán is találkozzunk és továbbá, hogy intézetünk gyarapodjék, virágozzék és a fejlődésnek általunk nem is sejtett fokát elérje. * 10. Dr. Karácson Imre a „Győrvidéki Tanitóegylet" uj elnöke a következő nagy figyelmet keltő beszéddel nyitotta meg az egylet közgyűlését :*) Tisztelt Közgyűlés ! Mélyen tisztelt vendégek ! Mióta a Győrvidéki Tanitó-egyesület tagjainak megtisztelő bizalmából az elnökséget átvettem, most van az első alkalom, hogy egyesületünk helybeli és vidéki tagjait, pártolóit és a tanügy iránt nemes érdeklődéssel viseltető mélyen tisztelt vendégeinket ünnepélyesen közgyűlésünkön együtt üdvözölhetem. Lelkem mélyéből fakadó üdvözlettel köszöntöm helybeli és vidéki kartársaimat, kik velem együtt a nevelés bár fárasztó, de magasztos ügyén munkálkodnak. Üdvözlöm m. t. vendégeinket, kiknek a tanügy iránt való nemes érdeklődése s ez érdeklődésből kifolyólag itt megjelenése igaz örömmel tölt el bennünket s őszinte hálára kötelez. T. K. ! Reám nézve nemcsak azért kiváló jelentőségű a gyűlés, mivel először szólhatok itt mint a tanitó-egyesületnek elnöke, de jelentőségteljessé teszi ezt az idő is, melyben történik. Lezajlott fényes és lélekemelő ezredévi nemzeti ünnepélyünk után a második évezred első hétköznapi éve ez, melyben nem a multak káprázatos emlékein merengő képzelet ül ünnepet, hanem a bár komolyabb, de nemzetünk jövőjére hasznos munkásság lép előtérbe. Ámde oly fényes, oly lélekemelő volt a lefolyt év jelentősége, hogy emlékezetünk méltán visszatér arra s ellenállhatatlan erő vonz, hogy búcsúszót intézzünk a letűnt ezredévhez. A Gondviselés kegyelméből ott állottunk mi a letűnt és a kezdődő ezredévnek határvonalán. Emlékeink eleven hatása alatt megjelentek előttünk honfoglaló és nemzetalkotó elődeink ; emlékezetünk kegyelettel vonult át ezredéves történetünk nagy alakjain, fényes és borús napjainak eseményein. Lélekemelők s magasztosak valának az ünnepélyek, melyeken iskoláink, kicsinytől a nagyig, mind lerótták a mult iránt tartozó kegyeletes kötelességeiket, kifejezést adtak hazafiúi érzelmeiknek. Egyesületünk — jól emlékeznek önök •— méltóan vette ki részét nemzeti ünnepélyünkből. Hazánk tanítói kara átértve az ezredévi ünnep nagy jelentőségét, az elmúlt évben nemcsak ünnepet ült, hanem komoly tanácskozásokat is folytatott a további teendőkről. Az egyetemes tanügyi kongresszus, valamint a katholikusok és más felekezetek tanügyi kongresszusai, eseményei lelkesedésükkel méltó jelenségei voltak a nagy nemzeti évnek. Az ok, mely ama gyűléseket létrehozta, a szándék, mely azok mindegyikében nyilvánult, világosan jelezte, hogy a magyar tanügy munkásai előtt mindenek fölött az a magasztos czél lebeg, hogy e drága haza nemcsak ezredévii/, hanem daczolva vészszel, viharral, körülövezve uj dicsőséggel, régi szabadságával álljon uj ezredévekig. Fényes szónoklat helyett, nevelésügyünk múltjából és jelenéből jövő teendőinkre nézve levonható néhány tanulságra óhajtom becses figyelmüket felhívni. Mikor a múltból és jelenből következtetéseket és tanulságokat óhajtok levonni ; nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak első sorban is ama nyilatkozatok egyikére, melyet a magyar tanügynek egyik vezérszerepet játszó egyéni*) a szük helyhez mérten csak kivonatban.