Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

roBÎ plébánia templom 200 éves jubileuma alkalmával dr. Zalka János megyés püspök végezte a szertartást és dr. Giesswein Sándor tartotta a diszbeszédet. A jubiláló népkonyha elnöksége tánczczal egybekötött t rsasvacsorát rendezett és 300 szegényt ingyen ebéddel megvendégelt. Kisgeszéni Szabó István Budapesten legyőzte Duval de Dampierre párisi vivómestert és a vivóverseny bíróságától aranyérmet kapott. Bullatty Dávid 67 éves izr. tanitó 42 évi tanítóskodása után nyugalomba lépett ; nevére a volt tanítványai alapítvány összeget gyűjtenek. Fehér Ipoly főapát az országos közoktatási tanács másodelnöke lett. Pannonhalmán Asztrik apát szobrát állították föl. Hana József rendőrbiztos pályadijat nyert „A marczaltői rablógyilkos czigányok esetének megírásával a „Rendőri Lapok"ban. Az izr. hitközség két derék tagja : Weidmann Adolf kir. ker. tan. iskolaszéki elnök és dr. Riesz Ignácz iskolaszéki alelnök 25 éveB jubileumát ünnepélyesen megülte. * Katonák esküje. 450 ujoncz esküdött. Burka kapitány vezette a huszárokat, Höck százados és Potzínger főhadnagy a bakákat. Mohi Antal misét mondott. Losódy főhadnagy után a magyarok magyarul, Francz hadnagy után a németek németül mondták el az esküt. Stetka hadnagy a tótokat eskette föl. * Dr. Kautz Gusztáv kir. tan. Györváros e kitűnő fiáról, polgárságának e kitüntető bizalommal környezett vezéréről könyveket lehetne és kellene írni, ha életét és működését ismertetni akarnók. Hogy rövidre szorítva egy oly szük helyen, amilyen itt rendelkezésünkre áll, róla teljes képet nyújthassunk, olyant, amelyre azt mondja az olvasó : „igen ez a Kautz Gusztáv, ilyennek él ő az én lelkemben is*, — ahhoz már az a művészet kell, melyre Szávay Gyula a tollnak és szónak egyformán nagymestere produkált, amikor Kautz Gusztávot III. oszt. vaskoronarenddel törtónt kitüntetése alkalmából Gycírváros polgársága megbízásából a június 14-iki fáklyásmenet élén üdvözölte, amikor a következő beszédben rajzolta meg Kautz Gusztáv nemes lényét. * „Nézd ! lángra lobbant a város attól az örömtől, hogy magaB kitüntetés érte az ő legnagyobb, legjobb fiát, kinél jobban, odaadóbban, hűbben senki se szereti ezt az öreg édesanyát, Győrvárosát. Lángralobbant a város, mert már annyi meleg sugarat halmozott össze szivében irántad, hogy a legelső megérintésre szét kellett pattanni a tartózkodás zárának s ki kellett lobbanni száz ós száz lángban a feléd lobogó lelkesülésnek, szeretetnek. És bekövetkezett a város szivének ez a megérintése, amikor hozzánk szárnyalt a hír, hogy mindazokra a kitüntetésekre, melyekkel eddig érdemeidet királyod, hazád es városod felvirágozta, mindezekre a kitüntetésekre felséges urunk most rátette — a koronát. A polgárerények glorifikácziója ez a kitüntetés. Reád szállott, mert te vagy a polgárerények megtestesülése. A győri polgárság a maga kitüntetését is látja benne, mert egy hosszú emberöltő alatt ország-világ ugy tanult ismerni, mint a győri polgárság képviselőjót. Nem másért jött tehát ide ez a lángbokrétával ünneplő sereg, mint hogy megköszönje neked azt a kitüntetést, melyet neki szereztél. Ugy tekint fel reád tz az embererdü, mint a kiváltságos tisztelet egy ki-