Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Midőn az építési helyet Nagyságodtól átveszem, ünnepélyes ígéretet teszek, hogy a város közönségének előlegezett azon bizalmáért, melylyel a tervezéssel és a művezetéssel megbízni kegyeskedett: minden tudásom és igyekezetem kifejtése által fogom viszonozni, hogy az uj székház Győr szab. kir. városának disze és büszkesége legyen ! Utcsakeresztelés. A czigányzenekar rázendítette az indulót s ennek lelkesítő ütemeire indult meg a menet az utczakereszteléshez. A Baross-ut és a Császár-ut sarkánál megállt a menet s kezdetét vette az u'czakere8ztelés ünnepélye. Az ének és zeneegylet dalárdája által énekelt Szózat után Szöcs Árpád városi tanácsos lépett az emelvényre s megható, tömör hangon a következő szép beszéddel avatta föl Árpád utczává a Császár-utat : SZÖTS ÁRPÁD v. tanácsos. Midőn ez utczát Győr sz. kir. város közönségének akaratából ezennel „Árpád"-nak kereszteljük, hogy e nevet viselje az idők végtelenjéig : „Emlékezzünk régiekről, Szithyából kijöttekről !" Történelmi feljegyzéseink szerint Árpád az országot elfoglalván, e várost annyira megszerette, hogy azt és vidékét a maga nemzetsége számára tartotta meg. Honalapító Árpád, ki a magas egekben a Magyarok Istenének trónzsámolyánál állsz, tekints alá ez ünnepélyes pillanatban a te városodra, a te Nemzetségedre ! Megváltozott kép tárul fel szemeid előtt. Nem látod a várfalakat, nem az általad még itt talált erődítményeket, a „gyürük"- et, de nem látod immár a közöttünk eddig fennállott válaszfalakat sem, hanem látsz népet, melyet a szabadság, egyenlőség és a szent hazaszeretet oldhatlan gyűrűje fűz össze, tart együvé : ezen gyürü a mi várunk, a mi erősségünk ! Nézzed csak fegyvereinket, azok is mind megváltoztak : a kard a földmives ekevasává, a buzogány az iparos pörölyóvé alakult át, felettünk pedig a harczra vezető Turulmadár helyett a béke galambja száll és bí tel munkára. És mi a polgár erények ezen fegyverzetében nyugodtan állunk meg az ezredik év határánál és a jövőbe vetett rendithetetlen bizalommal kiáltjuk fel hozzád a magasba: „Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!"