Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Antal kúriai birót es nejét szül. Rokiezky Melániát, négy gyermekkel áldotta meg az Isten. Miroszláv volt a legidősebb s egyben egyetlen fiúgyermeke a mélyen sújtott szülőknek; a leánygyermekek közül Ilona, Popovic? Miklós kir. Ítélőtáblai bírónak, Anna, ffirsch Géza kir. aljárásbirónak neje, a legifjabb testvér Melánia, hajadon. A szerető szülők, kik időközben Budapestre költöztek, a leggondosabb nevelésben részesítették Miroszlávot. A rajz iránt való hajlandóság és kiváló tehetség már a legzsengébb korban megnyilatkozott. A kis gyerkőcze Összes szabad idejét odakünn töltötte a szabad természetben ; nyitott szemmel fogékony szívvel szemlélte a természet szépségeit : folyton-tolyvást rajzolgatott, vázlatokat készített mindarról, amit csak látott. Rajzprofesszora a budai főreáliskolában néhai Sándy Gyula tanár volt, aki látva ezt a nem mindennapi talentumot, határtalan örömmel és gyönyörrel foglalkozott az ö kitűnő tanítványával. A főreáliskolai tanulmányokat befejezve, az országos raintarajziskolába ment, hogy itt keze ügyességét fejlesztve, ismereteit betetőzze. Már a fiatal rajztanárjelölt kitűnt a rajznak módszeres Kezelésével és ez a módszer idekünn a praxis kereszttüzében nemcsak hogy megállotta a helyét, hanem folytonosan izmosodottt. A szabadkézi rajz professzora, a mintagytnnasiumban kezdte (1882-ben) tanári működését. Utóbb 3 éven keresztül a siketnémák váczi intézetébe teljesített szép és humánus szolgálato*. Innen (1885 ben) Brassóba ment az akkor szervezett állami főreáliskolához, majd az 188/9. tanévben intézetünknél foglalja el tanszékét. Szaktárgya körében foglalkozik az arczkép- és tájfestészettel, ecsetjével s rajzoló ónjával szolgálva a társadalmat, irodalmilag pedi<* a rajztanítás módszeres és történeti kérdését foglalkoztatják. Ez érdemben czikket irt az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönybe. Megírta (az 1895 4. évi Értesítőnk számára) a Győri Nemzeti Rajziskola Történetét. Lefordította Rafael-Mengs-nek : „A szépről és ízlésről a festészetben* czimü müvét. A győri Alsófoku Ipariskolán a rajzot tanítja. Az iparossegédek szakrajziskolájának szervezése körül fáradozik és az intézetnek négy évi fennállása óta igazgatója. Az uj i.-kolában uj tere nyílt az ö alkotó erejének. Mintaszerűen szerelvén fel a rajztermet, melyben városunk kiváló szakerői fogtak Rubyval kezet, azzal a tervvel foglalkozott, hogy idegyüjti Győr szab. kir. városnak a rajz iránt lelkesedő úrhölgyeit és urait, ugy hogy egy kis festészeti akadémiát létesít Győrött. Szép és lélekemeij eszme volt ez, melynek megvalósítását — sajnos ! — megakasztotta a kora halál. Mindazon iskoláknál, melyeknél eddigelé működött, a rajztanítás és a rajz fölszerelésének reorganizácziója rótt reá bokros teendőket. Látóköre és ismereteinek bővítése s tapasztalatok szerzése czéljából több ízben tett tanulmányutakat Olaszországban és Németországban, Az 1885. évi orsz. kiállításon, valamint a komáromi iparkiállitáson elismerő oklevelet és érmet nyert. Ruby a szabadkézi rajzot iskoláukban oly nivóra emelte, hogy a rajztanítás nagymestere Keleli Gusztáv, ki ott a mintarajziskolában a legkiválóbb tanitványokat kapta volt egykori hallgatójának keze alól, könyüt morzsolt a szemében, mikor gyászos elhunytának hírét hallotta és fájdalmas szívvel hangoztatja, hogy : „A középiskolai rajzoktatás egyik legkiválóbb erejét gyászolja!" A kiállításra megakarta irni a Magyar Rajzoktatás Történetét. Az adatokat méhíszorgalomma! összegyűjtötte. A mult századvégbeli rajzlapok és a jelen századi