Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Tanító. Mért j öttel oly későn, Jancsi P Jancsi. Mert nem jár jól az óránk. Tanító. És te György ? György. Nem találhattam meg a könyveimet. Tanító. Hát te, Pista? Pista. Mert orrom vére megeredt. Tanító. És te, Pál? Pál. (sirva fakad) Tanító. Mért sirsz hát fiam? Pál. Mert a többiek már minden kifogást elmondtak, s igy én rám már nem került semmi. Barátnő. Mit látok? — jegygyűrűd van és én nem tudtam semmit felöle? A megszólított (mosolyogva). E jegygyűrű anyámé, kölcsön adta, asszony hirében jobban lehet alkudni a piaczon, mint mikor látják, hogy még leány vagyok. * Anya. Ki nyalánkoskodott ebből a süteményből? Karika. Bizonyosan az Imrike. Anya. Hisz az nincs is itthon. Karilca. (sirhatnával) de mindjárt haza jön. Tanár, (a vizsgánál kérdi a jogászt). Mi a csalás? Jogász. Csalás az, ha tanár ur engem a vizsgánál megbuktat. Tanár. Hogyhogy ? Jogász. Mert a büntető törvény szerint csalást követ el az, ki más tudatlanságát az ő károsítására felhasználja. ifi Furcsa dolog. A minap egy szerecsen érkezett Győrbe, ki oly fekete volt, hogy gyertyát kellett gyújtani, ha látni akarták. * A fiatal leány, ha vőlegényt ajánlanak neki, azt szokta kérdezni, milyen az illető; ha esze már érett, azt kérdezi, mi az illető; a nagyon érett kisasszony pedig azt kérdezi, hol van az illető. Mennyire örülhetett Noé, mikor mind a hitelezőit vizbe fúlni látta. Tökfejű. Fejemet merem rá tenni, hogy nekem van igazam. Szomszédja. És én a feje ellen a tárczámmal fogadok. Tökfejű (kézbe veszi a szomszédja tárczáját). Hisz ez üres ! Szomszédja. Nem tesz semmit, az ön feje se külömb ! Kisasszony (egy tiszthez). Mit nyert ön a jótékony czólu lutriban ? Tiszt. Egy barna bőrmappát, az áll rajta „Kifizetett számlák számára" — Semmire sem használhatom ! * Ikrek vagytok ? Mennyire egyformán néztek ki. Hát mi által külömböztetnek meg benneteket? Az által, hogy testvérem többet eszik nálamnál.