Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Egyleti tagdij-gyűjtő. Kérem a tagdijat az elzüllött gyermekek javulását czélzó egylet számára ! Báró. Ez már mégis sok. Éppen 12 éve hogy befizetek — hát még mindig nem javultak ezek a semmirevalók ? ! * Már e szó „tavasz" egészen megigézi embert, a ki mindjárt pacsirtára, rózsákra, rétekre és napfényre gondo'. Öreg ur. A fő dolog azonban mindig a meleg alsó ruha. * A tengeri fürdőben. Csak bátran hadnagy ur, szerelmi vallomásokat elfogad a leányom szárazon és vizén. Ikergyermekei hordozását a majsztromné az inasra bizza. Inas. Jaj, de nehezek, nem birom cl őket ! Majsztromné. Hiszen segithesz magadon : váltsd föl őket : egyszer a jobb oldalit vedd a balba s a baloldalit a jobba, aztán meg viszont. Ónémet bútora és egyetlen fia volt egy keresk. tanácsosnak. Vendég. Hogyan hivják szép kis fiát ? Tanácsos. Sándornak ugyan, de mi Alexandernek hivjuk ; mert ez a név jobban illik a bútorunkhoz. * Falusi (egy vele találkozó úrhoz). Van-e kérem, órája? Uri ember Nos minek ? Falusi. Megakarnám kérdezni, hogy van-e már félóra ; mert a patikárus azt mondta, hogy csak félóra múlva jöjjek a gyógyszerért. * Két amerikai hajón utazott Bpestre, és következő párbeszédet folytattak : Mikor tavai erre utaztam, oly kicsi volt a Duna állása, hogy kivágott czipővel gázolhattam át rajta. Ez semmi, mondja a másik. Most három éve meg nem vehettük ki a partokat a nagy porfellegektöl, melyeket a gőzhajó kerekei felforgattak. Fiatálember. Éppen önről társalogtam a kedves mamájával, Nagysám ! Kisasszony. Oh — s aztán „igent" mondott ? Szentesi- Szeretnék Önnel valamit bizalmasan közölni. Mártonffy. Tessék. Szentesi. Sziveskedjók nekem 500 frtot kölcsön adni. Mártonffy. Velem bátran közölhet akármit. Én néma leszek mint a sir. Én semmit sem hallottam. \ * Egy nö igen jól mulatott a parádi fürdőhelyen. Fgyszer eszébe jut, hogy bizon a férjének is kellene valamit irni. Leül tehát és ir: ^Kedves drága . . . aztán leteszi a tollat és gondolkodik ; „Ostoba dolog, most nem jut eszembe a férjem előneve !" Oh Lili, jöjjön a szivemre! í"m ma oly szép, mint egy rózsabimbó! Ereszszen el, Pali! Nem akarok préselt rózsabimbó lenni.