Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

és sohasem látszik azok. értékének tudatával birni. Néhány évvel ezelőtt „Egyveleg" czimen verseket és prózai dolgozatokat adott ki s könyve itt helyben — mert Tóth Dezső nem gondolt arra hogy azokat egyebütt is terjeszteni kellene — rokonszenves fogadtatásra talált. A versek, azok — nem a legjobbak voltak, hanem a könyv prózai darabjai — néhány elbeszélés, vagy inkább rajz — na

gy hatást keltettek természetes üdeségükkel, zamatos, népies előadásukkal s főleg a bennük megnyilatkozó poézissel. Legujahb könyve, mely „Katonák

tt-ról, „Parasztokéról s „Egyebekéről tartalmaz husz történetet, haladást jelent a kompoziczióban, a meseszövésben és szerkezetben, Főleg a paraszttörténetek pompásak s öntudatos, virtuóz szerzőt dicsérnek, ki nagyon is tud az elbeszélő tollal bánni. A Tóth D. fü-illatos, zamatos tárczái, — megannyi folyó beszédbe ömlesztett költemény — mikor a „Győri Hirlap "ban megjelennek, nem érnek ezzel utjok végére. A „Győri Hirlap" elviszi őket a vele barátságban álló más városi hírlapok asztalaira, melyeken kedves csemegeszámba veszik e tőrül metszett leírásokat s ünnepi számok első oldalára rakják. És mennek a tárczák, viszik Tóih Dezső nevét Pécsre. Szegedre, onnan Aradra, Debreczenbe, Nagyváradra át, míglen megállapodnak Kolozsvárott a keleti végen, honnan csendes kőrútban szállingóznak lapból-lapba vissza, mig egyszer csak felbukkannak a tőszomszédság valamelyik lapjában. Ezeket a szép müvecskéket díszesen kiállított kötetbe gyűjtve adja ki most maga a szerző. PEEOEA. — Szinmü négy fulvonásben. Irta Sardou. Fordította Zoltán Vilmos. — Megjelent a Gross-féle egyetemes kényvtár 72—73. füzetekép Sardou »Fedorá«-ja Zoltán Vilmos fordításában. A fordítás teljes jelmez- és díszletterveket is tartalmaz, ugy hogy szinpadoknak is ajánlható. Alföldi nóták. — Eneklungra zongorakísérettel szerzé Illésy Gynla. Szövegét irta Balo,* István. — » Alföldi nóták « czim alatt hat pompás tősgyökeres magyar dal jelent meg Gyomán Illésy Gyulától, az országszerte ismert zseniális zeneszerzőtől. A dalok szövegét nem kevésbé tehetséges fiatal költő — Balog István, lapunk belső dolgozótársa — irta s azok közül kettő (»Feher gulya kolompja szól . . .« és »Azt álmodtam . . ,«) a »Gyori Közlo'ny« tárczarovatában látott napvilágot. A daloknak ugy dallamát mint szövegét nemes egyszerűség, ízlés, egészséges ritmus és magyaros zamat jellemzi. Egyik-másik — mint a »Dérré fagyott már a harmat« kezdetű — zenei szempontból igen értékes és a műdal magaslatára emelkedik. Viszont mások — mint pl. a »Feher gulya kolompja szól . . ,« — még nyomtatásban való megjelenésük előtt átmentek a nép ajkára s azokat vidékünkön is szerte éneklik. Ez az ismeretes szép dal különben karakterisztikonja az egész gyűjteménynek. Ugyanaz a dicséretes egyszerűség, megkapó őszinteség és közvetlenség nyilatkozik meg a többi dalban is. Mindnyájukon meglátszik, hogy ugy a zeneszerzőt, mint a szövegírót igaz érzés ihlette s ép azért ez a hat dal messze fölötte áll a megszokott vásári termékeknek. A magyar zene barátainak igaz szívvel ajánlhatjuk a hat dalt, melynek zongoraletéte nem túlságosan nehéz, s bizonyára élvezetet fog sze-