Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.
Vasút, gőzhajózás és fogatok. Györ a budapesti, bécsi, fehérvári, szombathelyi és sopron ebenfurti vasutak csomópontja. M. kir. államvasút. Forgalmi főnökség. Muck Káro'y felügyelő, forgalmi főnök. Németh Nándor helyettes forgalmi főnök. Ellenőrök Homonay Nándor é s Lukács Mór. Hivatalnokok Balogh István, Kánicz Henrik. Rumy Ferencz, Schiller Adolf és Weisz Sándor. Kezelő Gyarmaty József. — Állomásfőnök bezerédi Bezerédj Ödön főellenőr. Állomásfőnök helyettws Sarkady Lajos. Hivatalnokok Bleuer Zsigmond, Kramaszta Béla, Bleyer Viktor, Neumann Ignácz, Hupka György, Vecsey Károly, Koller Károly, Buziássy Károly, Tolnay Lázár, Mórocz József, Giesinger Emil. Pályaorvosok dr. Thury Sándor, dr. Friedmann Károly, dr. Sikor József. Kezelőnők Buziássy Ágnes, Bagi Teréz, Serényi Gizella. Kezelő Hirschler Izidor. Leltr'rkezelö Kiss Miklós. Szertárkezelő Perneczky Sándor, Osztálymérnökség, Főmérnök Bachl József, segédmérnökök Fügi Károly, Vesselák József. Fütőházi főnök Szász József, segédmérnök Mocsáry Henrik. Győr-sopron ebenfurti vasút. Állomásfőnök Ertner Gyula, főmérnök Gsillag Miksa, hivatalnokok Lichtenstein Samu rábaparti pénztáros, Turner Ferencz teherpénztáros és Weisz Sándor forgalmi tiszt. * A magyar kir. államvasutat a Dunával, a sopron-ebenfurtit pedig a Rábával szárnyvasut köti össze, ugy, hogy a hajók terhe egyenest áthordható a vasútra. Hajó indul Győrből Bpestre reggelű l 1 /^ és Bécsbe esti 7 órakor; Bpeströl Győrbe reggeli 4—5, Bécsből Győrbe esti 3—4 óra között. Bérkocsi-állomás a Fehérvárvári-utczának a tűztornyon be. 1 üli részén. egy V aszary egy Rónay Jáczintnak, Kolozsnek a sajátja. Ezek a régi benczék iskolai készültökben minden a templomi hallgatóságot tartották szemök előtt akkor is, midőn a legprózaibb dolgokat kellett tanítványaik előtt magyarázgatniuk. Otthon jóformán az utolsó betűig megállapították tanításuk anyagát, s így nyerték meg demonsthenesi uton az ékesszólásnak azt a képességét, mely annyi bámulókat teremtett számukra. Öregünknek a pannonhalmi főiskolán (1850—51. és 1866—70.) is alkalma nyilt ragyogtatni tehetségét és ihletett alakját, s tanítványaira átörökít mi a szikhez és észhezszólás művészetét, a melyet mi, gyengébb fiatalság, csodálunk bennök, de kevéssé kövelünk. Ép azért nem hiába ajánlotta figyelembe vételre rendünknek mostani feje a közlőképesség fejlesztését nemcsak az országos közoktatási tanács, hanem a pannonhalmi tanárképző tagjai előtt is, hogy az, a mi magyar embernek úgyszólván veleszületett tehetsége : a könnyed és szabatos előadás, hova hamarabb ki ne vesszék e földrö' a német százaz tudósdiság hatása alatt. Délutánonkiut sétálgattam drága öregünkkel a bakonybéli apátság kertjének pompás áléin, a melyeket valaha Guzmits Izidor és Sárkány Miklós apátok oly szerető gonddal tataroztak volt. Ilyenkor szokott ő — mint monda — mulatozni az ó klasszikus költőkkel s hazai költőink közül főleg a két Kisfaludyval, de különösen Vörösmartyval. allgattuk volna meg ilyenkor a költőkből meríthető eszméket és igazságokat az ő felfogásában, akkor érezted volna csak, mi az, a mit a költői müvek felemelő s ideális hatásáról beszélünk ! Rövid félóra múlva bámulója lész a költőknek s kedvet kapsz vala az élet porának lerázása végett naponkint táplálkozni velők ! Egy más alkalommal elmondta a régi } nagy idők embereivel való ismeretségeit^ levelezéseit s összeköttetéseit, még at öreg Brassai bácsival való találkozásáis nem sokára a szabadságharcz Iezaj x lása után. — Az ő szájából haüan
