Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Piacz a kúttéren : A Ferencz-városi kuttéren a kovácsoló czigányok és zsibárusok kapnak helyet. Nyers-bőr-piacz : A nyersbör-piacz a budai vámnak sorompójától a homokgödörig elvonuló soron nyer elhelyezést. Piacz a Baross-utczában : A Baross-utczában árusitanak : könyv- és kefekötők, késesek és kiskereskedők. Piacz a borjutéren : A régi borju-tér ismét piaczi hely lesz, itt elhelyeztetnek : a kosárkötök, játék kereskedők és kisebb kézi iparczikk-árusitók. A szedres kert : A szedres-kert területén lesznek felállítva a látványossági bódék és körhinták. Apró czikkek piacza : Az apró czikkek árusítóinak u. m. czukorka és ehhez hasonló készítmények árusítóinak a rendőrkapitányság jelöli ki a helyet. A római kath. egyház. Székesegyházi káptalan. 1. Nagyprépost Mayrhofer József, ö Szentsége házi főpapja, székesegyházi kanonok, sz. Jánostól nevezett hunvalvi prépost, szentszéki ülnök, székesegyházkerületi gyülekezet elnöke, aranymisés áldozópap. 2. Olvasókanonok Kokas József, a bold. Szűzről nevezett mayki prépost, sz.-széki ülnök. 4. Örkanonok Mester István itöböi prépost, szentszéki ülnök ; gymn. és reáliskolák hittani tanárképesitö vizsgáknak elnöke. 5. A szentséges Üdvézitőről nevezett pápóczi prépost Nogáll Károly, ozerói vál. püspök, sz András apostolról nevezett Saár-Monostrai cz. apát, székes-egyházi kanonok, püspöki általános helynök és ügyhallgató, a győri állami tanitónőtás frufrukkal pajkosan enyelg a szellő. Csak egy nagy hiba van : Ámor úrfi ki van zárva ez isteni társaságból. Nem eresztik be. Pedig ugyancsak okvetetlenkedik amott a kasszánál a kis haszontalan. De mindhiába. — Tessék délután jönni ! Ez a hölgyek órája. Nem szabad Őket zavarni s még kevésbbé zavarba hozni. Bölcs rendelet ! Hogy az isteni Afroditék és Dániák és a többiek is annak tartják-e, — arra nézve még nincsenek biztos információim. De legközelebb utánajárok a dolognak és majd amúgy titokban megsúgom önöknek az eredményt . . . A pihenés percei alatt a lépcsőkön sütkérezve, halkan simogatom a viz napfénytől csillogó, bodros felszínét s a mint ugy nézelődöm le abba a zöldhomályu rejtelmes világba, nagyhirtclen meglendül előttem egy arc, egy kedves vizió ! . . . Elnézem hosszan, lemondásteljes szomorúsággal s már már hatalmába kerít egészen a szürke melankólia — midőn egyszerre egy pajkos kéz a vizbe taszít. És oda a látumány, oda a hangulat, oda minden ! Mintha ezer kigyó sziszegne körültem, úgy habzik, sistereg a viz. Az uszómester-káplár vagy kápláruszómester, — már utánam készül vetni magát (kérem ne értsenek félre : menteni akar) • de szerencsére nincs szükség idegen „karhatalom"-ra. Megéreztem volna biz Isten én is, meg a nyakam is, ha az a vasmarku legény nyakon ragad és kiteremt a szárazra ! . . . . Keresem a merénylőt, illetve a merénylőnőt — visszleszámitolás végett. Meglelem és — egyszerre nagylelkű érzések szállnak meg s nem bántom. — Taszíts hát bele a vizbe ! — kínálkozik önként a kis gonosz. — Nem én ?.. . Majd inkább kiteszlek — teljes névvel — a „Közlöny "-be, felhíva reád, mint az egyéni biztonságot veszélyeztető nihilista-hölgyre a rendőrség jóakaró (?) figyelmét !