Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.
képző-intézet gondnoka a győri árvaintézeti alap kezelője, aranymisés áldozópap, 3. Éneklökanonok* dr. Bertha János, székesegyházi kanonok, szentsiiéki ülnök, a győri püspöki hittani intézet igazgatója, a zsinati vizsgálóbizottság elnöke, a kath. népiskoláknak székesegyház kerület fötaníelügyelöje, a hit- és egyházjog tudora, úgyszintén bpesti tud. egyetem hittudományi karának tagja. MAYERHOFFER JÓZSKF. Dr. GIßSSWEIN SÁNDOR. Székesegyházi főesperes Jordán Tamás, lechnitz-völgyi Sz.-Antalról czimzett prépost, székesegyházi kanonok, szentszéki ülnök, székházkerüieti censor és aranymisés áldozópap. — Jaj, csak azt ne ! Csak a nevemet ne ! — rimánkodik a kicsike. És mint látni tetszik, nincs is itt a neve ! Mondja aztán még va'áki, hogy mi nők csak féltékenyek és irigyek tudunk egymás iránt lenni, nagylelkűek soha ! . . . Amonnan a B Senki a-szigetéröl rigófütty hallatszik dolgozó ácsok kopácsolásával vegyesen. Eszembe jut az „Arany eml er" ós mérés/- fantáziával kifestem magamnak az „idylli élef-et. A kabinok üvegszemei szikrázva villognak a napfényben, mintha megannyi kiváncsi nézők volnának. Csak az a különbség, hogy nem zsenirozzuk magunkat előttük. Mint minden elmúlt esztendőben ugy az idén is megesik akárhányszor az a fura eset, hogy egy-egy lenge hableány, szeretetreméltó Hirke-jelölt nekirugtat bátran a „tremlin"-nek és ugrik egy remek, non plus ultra „fejes"-t a mely biz akárhányszor beillik „fejetlenének is. (Kérem, el ne áruljanak a hölgyeknek ; mert még utóbb is — kigolyóznak az uszodából !) . . . Mikor a székesegyház öreg toronyórája az ő szokott módja szerint elbúgja a délelőtti tizenegyet, véget ér a mi gyönyörűségünk is. Az uszodai hölgy-állomány vert hada leverten ki-, a künn türelmetlenkedő férfi-hadcsapat meg diadalmasan bevonul az uszodába. Csónakra szállunk és »ringe hajón ringunk a Rábczán" (mint Lég Aranka kisasszony, a mi „Pezsgő"-beli ismerősünk mondaná.) A Kisfaludy-sétányon ilyenkor is van egy kevéske publikum. A lombok zöld ernyője kellemes védelmet nyújt a nap perzselő heve ellen. Amott túl azonban a Radó-téren nem látni egy árva lelket se, a Buchwaldék Cerberusán kivül, a ki tán ha maga fizetné is meg a 3 krajczáros sarczot, még akkor se találna ülő vendéget. Oda csak alkonyattájban megyünk, mikor a kis sziget párás levegője szép szemekből kisugárzó villanyossággal, virágajakról elszálló illatos lehelettel, könnyű ruhákból kipárolgó parfümmel telik meg. Még egyszer visszanézek az uszoda felé. Au revoir !
