Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

Innen a csizmadiád és ezipészek elhelyeztetne! A péksütemények és sajtok árulása 1 év alatt a tanács által megállapítandó bódékban történhetik csak. A zöldséges és tej-piacz : A zöldséges és tej-piaczok régi kelyükön meg­maradnak és pedig az előbbi az Apácza-utczában, utóbbi pedig tejfeles-közben. Hus-piacz : Sertés és e<>yéb husnemüek piacza a Tűztorony- és a Deák­utezában és a Lengerer-házzal szemben a karmeliták épülete mellett. Szükség esetén az Andrássy-ut két oldalán a rendőrség kijelölése szerint. Baromfi-piacz : Jelenlegi helyén a karmeliták háta mögött, valamint Rába­felé levő oldalon ugy elhelyezve, hogy a gyalogközlekedés akadályozva ne legyen. Itt kocsival megállni vagy a piaczon ketreczet letenni nem szabad. Ugyanitt árusittatnak vadok, sertések és a tojások. Hal-piacz : A hal-piacz megmarad eddigi helyén, a Bástya-utc ;ának asz­falttal burkolt részén. Pecsenyések-piacza : Hétköznapon és hetivásárkor régi helyén az Apácza­és Duna-utcza átjárójánál ; országos vásárkor a kenyérárusokkal együtt a vásár­téren a rendőrkapitányság utasítása szerint* Burgonya-piacz : Burgonya nagybau az eddigi helyén, lóvásártér mögött árusítható. Mézes-kalácsosok : A mézes-kalácsosok helyét a rendőrkapitányság jelöli ki. Káposzta-piacz : Nyers káposzta kocsikon újvárosban a szénatéri mázsaház mellett, fülesekben a zöldséges nyiaczon nyer helyet ; savanyitott káposzta pedig a* belvárosban a „Káposztás-köz^-ben. Dinnye-piacz : Dinnye árusítható: újvárosban a szénatéri mázsaház mellett és a^belvárosban|a Dunaparton. P Piaczok Újvárosban: Újvárosban még a Puntigám-fele ház előtt az eddigi Viz fölött és tiz alatt*) IrtaJ: Iduna. Ismernek önök olyan tudományt, melyet nem magolással, hanem — ivás­sal, még pedig silány vízivással (mégha valami jófajta pezsgő volna'!) lehet csak megszerezni ? . . . Nem? . . . Nos hát, én ismerek. Sok vizet nyel­*) A „Győri Közlönyben" jelent meg először tem és még több könyet hullattam an­nak idején, mikor azt a mesterséget megtanultam. Az úszás mesterségét ér­tem. Keserves dolog biz' az míg vesződik vele az ember ; de pompás mulatság, ha már belejött. A fojtogató hullám egy­szeriben lágyan ölelő hullám lesz, miheíyt avatott karokkal szeldeljük s még édes ábrándokba is ringat, ha van rá ér­kezése ... Mert az ábrándok szövéséhez titok­zatos télhomály, halvány, bágyadt hold­világ és méla, andaütó csönd szükségel­tetik. Már pedig az uszodában sokkal előbb találunk ottfelejtett kézelőgombo­kat meg eldobott czigarettavégeket, — mint félhomályt, holdvilágot és méla csöndet, A kézelő gombok és a czigarettavé­gek otthagyásáról az urak gondoskod­nak ; a titokzatos félhomályt meg hal­vány holdvilágot a fejedelmi nap izzó lángkévéi űzik el s a méla csöndet lét­rejönui nem engedő zajt, sivalkodást meg visongatást a tanuló-ifjuság végzi

Next

/
Oldalképek
Tartalom