Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1894-es évre. Győr, 1893.

Alar r .vos. Engem ugyan ne csodálj ! de csodálkozhatsz, ha megvallom, hogy nagyon hasonulsz a házi bálványomhoz. Ur. Oh, ez reám nézve éppen nem hízelgő, mert a ti bálványai!ok roppant csúnyák. Azonban mégis arra vágyódom, hogy szived hindosztáni pagódádájába felvégy és titkos bizalmad rózsás fényétől övezve, tejfehér atlasz kacsóid engem mint bálványt föl kenjenek t és megmossanak. Álarczos. Hahaha ! Te már mindenféle kenőcscsel vagy kenve és a mosás is hiábavaló nálad, mivel a szájad igy is mosdatlan marad. 9. Szerecsen nő (egy úrhoz ) Álarczos. Voltaképpen rád is férne egy kis szerecsenség ! Ur. Már miért, szép maszk ? —• Talán a te kedvedért ? Álarczos. Azért, mert sötét színekben vagy nálam lefestve. Ur. Ejnye, ejnye, mit vétettem hát ? — Arról vádolnak talán, hogy valami sötéd; érintkezésben álltam veled ? Álarczos. Énvelem ugyan nem ! de mondják, hogy becsempészkedel sokak, szivébe és elferdíted a fejüket. Ur. Hahaha ! de nem ám ugy, hogy háttal álljanak feléin. Álarczos. Te udvarias enyelgő vagy, kár hogy nem a mi égaljunk alatt születtél, ott nem állhatnék neked ellent. Ur. Oh, isteni napfogyatkozás ! afrikai láthatár tüneménye ! nyújtsd ide csókra bársony kacsódat és akkor megtudom, hogy javamat akarod. Álarczos. Annyi nincs, kedves barátom ! Először meg kell szoknod égaljamat, mielőtt kegyeimet rád pazarlom. 10. Pásztorleány (egy úrhoz.) Álarczos. Te is csak amolyan juhbőrü farkas vagy, a ki mindenütt a nyáj között lappangsz, hogy egy báránykát elragadj. Ur. Szerencsére jó fajta farkas vagyok, idylli pásztor-leány, ki az ártatlan b ránykát, miután egy darabig dédelgettem, újra szabad lábra helyezem. Álarczos. Azt el akarom hinni ! csakhogy sajnálatraméllóbb dolog, hogy a báránykák ezen nem okulnak. Ur. Hogyne okulnának ! Én azonban jobban szeretek egy kedves pásztorleányt 100 báránykánál, — sőt nálad magam is báránynyá válhatnám ! Jer tehát, legeltess engem is szerelmed virányaim ! Álarczos (enyelegve.) Ha mindjárt meg is adod magad, az nekem nem elég; csak ha aranygyapjas vagy, lehetsz az én juhom. Két szinész egy fővárosban megbolozott egy irántuk szigorúan fellépett újságírót. Az újságíró barátja. Hát nem fogod őket pxrbajra kihívni? Az újságíró. Minek törődjem én avvii], a mi a hátam mögött történt ? Együgyű éltes ember. Tudja mit, fia,al embár, nem illik önnek mindenbe jelekottyantani, ugy se konyit hozzá : mikor annyi idős voltam, mint ön, akíor az ilyesmiben még csacsi voltam. Fiatal ember. Ön csodálatra méltóan konzerválta magát ! * Újságolvasó. Ma nem'áll az újságban semmi birálat a tegnapi érdekes előadásról. A másik. (Nem tudva, hogy a színdarabok rendes bírálója a hátuk mögött ül.) Valószínűleg elrekedt a bíráló. lliráló (köhicsélve.) Bocsásson meg kérem ! Ha meggondolja a &zinügy iránt uralgó hideget és tekintetbe veszi a közönség fagyos közönyét, akkor be