Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1893-as évre. Győr, 1892.
Egy darab fölséges ementáli sajt. A. Mi van a palaczkjában ? B. Az titok, de önnek megmondom. A ki ebből iszik, az igazmondó lesz. A. (iszik belőle.) Az ördög vigye el, hisz ez eczet! B. Persze hogy az (monda nevetve), látja, hogy igazat mondott * Orvos, (megvizsgálja a beteget.) Önnek hiányzik a testmozgás, sokat kellene a szabadban mozognia. Mondja csak, mi a foglalkozása ? Már 20 év óta levélhordó vagyo' . Mikor megy az öt órai vonat Budapestre ? 3 / 4 6 órakor. * Tanár. Hogyan könyvelné el azt, ha reggel az üzletbe lépve észreveszi, hogy egy tolvaj a pénztárból éjjel 1000 frtot lopott ? Tannló. Azonnal nyitnék a tolvajnak egy számlát és őt 1000 frttal terhelném. Ä szabadságharca vége. A Heynau és hyéna név egy fán termett, mindkettő egy forma kegyetlen. Legyüretett a szabadságLarez, melynek fényes kezdete oly szép reményekre jogosított. A szabadság, egyenlőség és testvériség szent eszméje, melynek megtestesitéseért annyi lelkesült honfi ontotta nemes vérét, mély gyászba borult ; Az Ősöktől öröklött szabadságot és a lelvilágodosodottság parancsolta egyenlőséget oly módon magyaraxLik Bach és huszárjai, hogy mindenkinek nem csak szabadott, de kellett is egyenlően szenvedni és hallgatni. »Maul halten und » Éljen « schreien!« Testvériséget pedig olyat tűztek napirendre, heynaui zászlójukra a Bach-huszárok, hogy akár jó napot vagy dobr' jitró-t hangoztatott valaki, csak egy föltétel alatt volt jussa testvéri szeretetökre, ha t. i. arcza verejtékéből az oroszlán részt nekik juttatta. Az országot hajmeresztő eszközökkel lecsöndesitették. Számosan szenvedtek vértanúi halált; örök dicsfény fogja ezek neveit a haza annálisaiban övezni. Nem csekély volt azok száma, kik Ausztria dohos várbörtöneiben hoszszabb-rövidebb ideig megbűnhődtek a multat és jövendőt. Számtalanok voltak, kik külföldre menekültek. A pénzmag híján ki nem menekülkülhetők kénytelenek voltak erdőkbe vagy alföldi mocsarak közé rejtőzni. A jó hazafiak e szerencsétleneket lehetőkép segélyezték. A segély kimaradtával azonban a szükség törvényt rontott, és sokan az élelmet ott szedték, a hol érték. Igy játszott a sors sok oly honfival, kik számos csatán oroszlánbátorsággal harczoltak, mig hős kezökből a kombinált orosz-osztrák-horvát-rácz-oláh-tót túlerő a kardot ki nem csavarta. Ezen időben napirenden volt a posta kirablása. Heynau a postakocsik tartalmának biztosítására katonaságot rendelt mindenüvé, minek folytán szélcsend állott be. Végre a szabadságharcz alatt önfeláldozó tevéken séget kifejtett izraelita hitközségek megsarczolására került a sor. Ileynau szigorúan meghagyta miszerint a hitközségek elöljárói egy bizonyos napon és órában a hadi sarczczal Pesten legyenek. (Akkor tájt rímelték : Pest nem jól fest.) N. N. hitközségi előljáró, kinek fia, bravonrjai következtében a főhadnagyságig vitte, igen gyakran jó szerencse fejében szolgáltatta szénáját a nemzeti kormánynak s még gyakori ti lázasokat is tett, hogy a mieinket az ellenség hadi állásáról értesítse. Ö szintén megkapta a parancsot, hogy ekkor és ekkor 100,000 frtnyi sarczczal Pesten legyen.
