Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.
Pfannl Jenő: Kézirajzi tervek Győr váráról
Eltekintve az 1705. és 1707-ben, a kuruc világban, lejátszódott kisebb eseményektől, 6 ) Győr várának már csak a napóleoni háborúk alatt jutott újabb szerep. A kismegyeri csata után 1809-ben nyolc napi ostrom után június 24-én francia kézre került és okt. 13-éig franciák tartják megszállva. A bécsi béke után vonultak ki innen, előzőleg azonban robbantásokkal használhatatlanná tették. Ezt a megkezdett romboló munkát aztán Győr saját lakói folytatják. A fejlődő város szabadulni akart a várfalak korlátaitól és 1862-ig az árkokat fokozatosan betemették, bástyáit és falait lehordták és ezek anyagát máshol használták fel. Egyedül a Kastély-bástya maradt fenn s még néhány eldugott, beépített falmaradék, néma emléke a régi dicsőségnek. E szerint Győr vára kereken száz évig volt a Ferdinánd-féle állapotban (1560—1660) és jó 200 évig állott fenn a Vaubanrendszerű Montecuccoli-féle állapot. Ferdinánd korabeli állapot. (XVI. század.) Az általunk ismert legrégibb kézirajzi terv a bécsi udvari könyvtárban (Hofkammer Archiv) „Hungarica Act. org." fasc. 14347. A. sz. alatt őrzött akta melléklete. F. 1. Ezt a rajzot L. A. Maggiorotti és F. Bánfi „La Fortezza di Javarino" című művükben közlik. A munka a Hadtörténelmi Közlemények XXXIV, kötetében megjelent magyar fordításban és a kézirajz a külön lenyomatban, mint 3. sz. ábra szerepel. Leírását is innen veszem át: „A város körülvevő bástyaöv, ebben az első kezdetleges formájában hihetőleg Pietro Ferabosco műve, aki 1559-ben kelt felségfolyamodványában maga dicsekszik vele, hogy a győri várat ő tervezte. Sajnos, az általa készített modell és tervrajz nem maradt fenn. E szerint az új erődöv hat bástyával (bastione) és ugyanannyi kötőgáttal (cortina) vette volna körül a várost oly módon, hogy a város északi Duna felé eső frontját egyenes vonalban a püspökvár védelmére épült jelentkezett, ki őt közlegény! minőségben Győrbe osztotta be. 1683 Móriehidánál török fogságba került. Kiváltása után tovább katonáskodik, s Buda visszavételénél jelentős szerepet játszott. Később Breisach várának feladása miatt megfosztják tábornoki rangjától. 1709-ben a pápai csapatok parancs* noka. Kitűnő építő és szervező s rendkívül sokat gyűjtött. Gyűjteményét még életében Bolognának ajándékozta. Belőle fejlődött a bolognai akadémia. Hazánkra vonatkozó művei „Danubialis operis prodromus (Nürnberg, 1700). Danubius pannonico-mysticus (6 kötet, nagy folio, Amsterdam, 1726) VI. kötete hazánk flórájának első felsorolását tartalmazza. L'état militaire de l'Empire Ottomann (1732). V. ö. Behány L: Marsigli élete és munkái (Bp., 1881). Emilio Lavarini: Autobiografia di Luigi Fernando Marsili (Bologna, 1530). Giovanni Fantaim: Memorié dello vita del Gen. F. Luigi Fernando Marsigli (Bologna, 1770), továbbá a Memoria interno L. F MarsHa (Bologna, 1730). «) Lásd Marko Árpád: Gy. Sz. 1936.
