Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Győr szab. kir. város jubileumi ünnepségei

kállas arcai közt feltűnt a borotváltarcú, hajporos, parókás németség. A püspöki székben is megvillant a Kolonichok, Keresztély Ágost szász hercegek, Sinzendorfok és Grollok finom arcéle, de örök szerencséje a városnak, hogy Mária Terézia negyvenéves uralkodása alatt teljes negyven éven át egy hatalmas alkotó magyar: Zichy Ferenc gróf ült a győri püspöki székben, aki a barokk Győr kiépítésében oroszlánrészt vállalt és valósított meg. A nagy királynénak is, a nagy püspöknek is méltó emlék, szobor és freskó, a legszebb tér, vagy utca elnevezése járna, mert a kétszázéves barokk Győr utcasorai, kiugróerkélyes kis palotái között az ő szelleme járt, mint alkotó szellem és jár részben még ma is. A püspöki székesegyház barokk pompája, Maulperts képei, viharzó lendületű szobrai adták a példát, hogy nyomában lévő püspökök és Káptalan, szerzetesrendek és ősi nemesek, meggazdagodott városi polgárok megteremtsék azt a Győrt, mely templomaival, szerzetesházaival, tűztornyával, régi városházával, sok szép középületével, homlokzatuk falain és fülkéiben égő esti mécseseivel, szent képeivel és szobraival, díszes magánépületeivel, kongó kis utcáival oly jellegzetes képet adtak ennek a városnak. A barokk Győr ünnepel elsősorban, amikor Mária Terézia pecsétes levelére gondol. Az a barokk Győr, amely jelentős részében a német nyelvet beszélte ugyan, de érzésében és meggyőződésében mindig törhetetlen magyar volt. Törekvő és szorgalmas, vallásos katolikus, a kisebb felekezetek iránt türelmes és békeszerető, előzékeny és müveit. Nyugatra néző úri és európai. Mondjuk így: dunántúli. A francia forradalommal és Napóleonnal bevonult Győrbe nemcsak az empir, hanem az új eszmék láza és mohósága is. A nemzeti újjászületés vágya hajnalpírt gyújtott a szelíd barokk holdfényes egére. A nemzet újabb, frisebb, nyelvében is egészen magyar és modern életre vágyott és ezt a vágyat a győri polgár is. lelkes tapssal fogadta. Az évszázadok alatt megöregedett, kiélt koreszme helyére új koreszme jött. A csendes kis barokk utcákban egyre sűrűbben nyíltak meg a lármás, új árukkal tömött boltok. A hajóvontatók elnyújtott éneke helyett egyre sűrűbben búgtak fel a gabonaszállító hajók tülkei. Felharsant az első gőzvonat sípja. Toronymagasra emelkedett az első merész gyárkémény. És a győri polgár kezdett arra eszmélni, hogy két fejlődő világváros, Bécs és Pest között, a kereskedelmi és győri élet gócpontszerű hivatása vár rá. A szelíd, csendes, békés barokk boldogság helyett a lázas élet üteme és harsogása tört a városba. A ráeszmélés fáklyavivői, régi és újabb Zechmeisterjei az új életstílus lázában itt-ott túl is lőttek a célon. A megunt barokkban — teljes jóhiszeműséggel — egy kis kép-