Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Petz Aladár: Deák Ferenc győri vonatkozású családi levelei

rajzát mutatják, amelynél az ítélkező bíróságok a Verbőczy-féle Hármas Könyv, az 1655: XXIV. t.-c., az 1848: XV. t.-c, az 1852. nov. 29-én kiadott királyi pátens

; az országbírói szabványok, a Magyarországon 1853. máj. 1-én életbelépett osztrák polgári törvénykönyv és egy korábbi curiális döntvény alapján ítélkeztek. A soproni cs. kir. kerületi főtörvényszék 1854. márc. 10-én hozott 5026/1853. sz. ítéletében kimondotta, hogy a kiskorú leány testvérekkel azok hátrányára 1810-ben Puszta-Csón kötött (fentebb idézett) egyesség érvénytelen, mert özv. Keresztury Mihályné szül. Niczky Anna mint kiskorú unokáinak gyámja, azok részére káros egyességet jogérvényesen nem köthetett. Továbbá, mert nincsen nyoma annak, hogy az egyesség hatóságilag is jóváhagyatott volna s végül mert: „Azon egyességnek káros volta már csak onnét is kitűnik, mert abban Keresztury Juliánná végrendelete semmi tekintetben meg nem állónak mondatik és az. árvák illetősége tetemesen megcsonkíttatik... Annál fogva az árvák részére tett ilyen káros egyesség az 1655 : XXIV. t. c. és több régi törvények szerint is, mint érvénytelen és semmis, egyszerűen félre teendő." i A szombathelyi cs. kir. megyei törvényszék az 1858. máj. 6-án hozott 3430/i857. sz. ítéletével szintén kimondotta a leányág egyenjogúságát, hivatkozva arra is, hogy a leányági leszármazottak által bemutatott curiális döntvény szerint a javak eredeti természete „még a fejedelemmeli egyezkedés által sem, tehát annál kevésbbé volt önhatalommal eszközölt magánosztály által megváltoztatható". Szintúgy a Harczi Károly győri másodalispán elnöki névaláírását viselő, 1863. évi május 12-én kelt győrmegyei törvényszéki ítélet (596/1863. sz.) is megállapította a per tárgyát képező javak mindkétágúságát, hivatkozva az 1848: XV. t.-c.-re, amely az ősiségét eltörölte és a fiágiság iránti igényeknek többé helyet nem adott. E mellett: „Alperesek abbeli állítása, hogy a hagyatéki javak fiágot illetők lévén, abban a leányágiak nem osztozhatnak, nem csak begyőzve nincsen, de sőt ennek ellenkezője a felperesek által igazoltnak tekinthető, mert a becsatolt királyi adománylevél szerint a nevezett birtokok Sibrik Oswald nejének, Danes Katalinnak és ezek mindkét nembeli utódainak adományoztattak... De nevezett fitestvérek törvénytelen és a fiágiság létrehozására célzó eljárása begyőzetik még ezeken felül azáltal is, hogy az atyai végrendelet ellenére —• ámbár abban édes annyoknak a birtokbani maradása világosan kikötve volt — tulajdon édes annyokat a javak birtokából kizavarták és az királyi parancs által volt kénytelen magát a fiai által megfosztott javaiba visszahelyeztetni. De mindezektől eltekintve egyébként is az 1848 : XV. t. c. által az ősiség eltörölve lévén, az 1852-ben elhalt örökhagyó hagyatékára nézve... fiágiság iránti kérdésnek helye többé úgy sem lehet.'' Az alsóbírósági ítéletekkel szemben a felsőbíróságok, így a bécsi Semmítő Törvényszék és a pesti Hétszemélyes Tábla