Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos lírájának esztétikai értéke

-7rfa: Sándor 5jtanti, A katolikus költő az alázatosság énekese: isteni adománynak tudja, ha szavaival a lelkek legmélyébe hatolhat. Mint Harsányi Lajos írja, lantjában nem az ember, hanem Isten kedve énekel. A földi költő csak a reszkető ezüsthúr. Az Isten a költő, a mindenek felett úr. ő pengeti kiválasztottjában a hárfát. És felriadnak rá az alvó emberek, madárkák. Mégis van Harsányi költészetének egyetlen olyan motívuma, amelyben tehetségének önérzete félreérthetetlenül összpontosul, amelyben rendkívüliségét büszke nyíltsággal hirdeti s egyéniségét nagy nyomatékkal hangsúlyozza. A költő fantáziájának fergeteges színpompájával mintegy önmagát is bámulatba ejti, lelke láttató erejétől, vízióinak káprázatától maga is megittasul s képzeletét a lelkében tükröződő szépségek varázsától megejtve maga is az elragadtatás hangján emlegeti. Irodalomtörténetünkben csak Vörösmarty költészete nyújt példát a belső látóerő hasonló elragadtatott ünneplésére. „Amit fül nem hallott, a szem meg nem jára, Azt én írva lelem lelkem asztalára", olvassuk a „Tündérvölgy"-ben; „Nincsen kedvem, sem időm, mindennapi dolgokat írni", nyilatkoztatja ki a „Délsziget". Harsányi a fantázia hasonló diadalmas színpompájáról ad hírt: „Dús álmainak gazdag trónusában trónol", olvassuk „A tavaszi Holdhoz" címzett költeményében; szavakra figyel, „Minőket addig földi fül nem hallott", mint „A meggypiros miseruhájú angyal" figyelmeztet; „A szépség minden szent harmóniája széthull, Hogyha én meghalok" hirdeti „A haldokló gladiátor". S e kikapott példáknál is többet mond a „Hagia Sophia" néhány sora: Énnálam szebben senki sem dalolhat: Énnálam szebbet senki sohse látott. Ó, ihletések, szárnyas vízióim, A nagy világ fölbámul majd tirátok. Valóban, a Harsányi-versekben egészen sajátos, egyéni fantázia-alkat bontakozik ki előttünk. Lirai költemények lélektani hatásának kialakításában ritkán kap akkora szerepet a láttató, érzékeltető erő, mint költőnknél. Műhelyében állandó mozgásban van a fantázia mechanizmusa, alkotásaiban egyre