Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos lírájának esztétikai értéke
a csak érzékelhető dimenziókban látók és gondolkodók létperspektivája? És vegyük még hozzá a papköltőknek hivatásukból eredő önzetlenségét, amellyel lelkük kincseit tékozló bőkezűséggel kívánják megosztani mindenkivel. Ahogy Harsányi énekli róluk: A szépség rabjai. Szárnyas lovakkal Vont díszszekéren vágynak átrobogni Az életen s királyi kézzel szórni Agyuk csillagját, szívük piros vérét, Mint a virágot... Annak a valóban totális jellegű világképnek, amelyet Harsányi Lajos költészete elénk vetít, magában véve is esztétikai jellege van hatalmas távlatokat átfogó dimenzióival és monumentalitásában is kiegyensúlyozott arányaival. Az objektív — empirikus és transzcendens — misztikus elemek ritka harmóniában egyesülnek benne. A látható és láthatatlan világ, természet és természetfelettiség egyaránt meghitt otthona; mindkettőt szereti, mert mindegyikben ugyanannak a végtelen isteni hatalomnak, jóságnak, bölcsességnek és szeretetnek alkotását csodálja és ezért a gyermek naiv elámulásával tágítja rá szemét a mindenség titkaira. Élethangulata, sorsérzése abból a tudatból erősödik derűs, békés örömmé, hogy a mindenható Bölcseség tartja fenn, irányítja és kormányozza a létet és vezeti az emberi közösséget és az egyén sorsát egy magasabbrendű, örök és boldogító végső cél felé. A költő tekintetének és vágyainak ez a végtelenbe tágulása azonban nem vész el alaktalan, homályos és ködös irrealitásban, magyaros valóságérzéke a csak sejthető dolgokat is a felfogható realitás közelségébe hozza képzeletének konkrét alakzataival. Transcendens világfelfogásából természetszerűen következik, hogy Harsányinak az embernek, papnak és művésznek sorsérzése az erkölcsi világrend alázatos vállalásával kapcsolódik és mélyen átjárja az isteni törvény, az etikai normák tisztelete. Ez a moralitás, mint költészete esztétikai tartalmának lényeges eleme, nem szervetlen és önkényes függelék lírájában, nem erkölcsi tanítás és alkalmi szónoklat, hanem atmoszféra, amely a költő egyéniségéből sugárzik ki és énalkatának legmélyebb rétegeiből előtörve hatja át minden önkifejező mondanivalóját. Az esztétikum lényeges feltétele, a formált anyaggal való érzelmi kapcsolat, sohasem hiányzik Harsányi lírájában. Az érzésben fogant élményt lényegében ragadja meg és mindig szemléletesen érzékelteti. Szemléletességen nála a szó eredeti értelmében vett, vizuális érzékehetőséget kell érteni. Ez biztosítja alkotásainak kifejező erejét, az ábrázolás konkrét, festői és plasztikus jellegét és az esztétikai tartalom legfontosabb tényezőjének, a ye/enrésnek félreérthetetlen nyomatékkal való érvénye-