Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Énekek gyűjteménye

09. A Gyermek-kori boldogság. 1. 5. Mindeneknek Alkotója! Tekénts-meg ínségemet! Légy ügyemnek pártfogója! S teremtsd újra szívemet, Mint abban az időben, Mikor bút nem éreztem, Gyermek kori esztendőben Mikor még nem szerettem. 2. Mert addig még nem szerettem, Hármas boldog is valtam; A bút és bajt csak nevettem, Soha nem panaszkodtam; Nem itta bé könnyeimet A lassan csergedező Pattak, és bús nyögésemet Nem hallotta a mező. 3. Vissza erdő bús hangokkal Nem felelt panaszomra, Sem a bús völgy vissz hangokkal Nem válaszolt jajomra; Addig a nap szemeimet Nedvesen nem taláta, S víg voltam míg érzésimet Ámor nem kormányozta. 4. Mind az éjjel mind az estve A midőn el-jöttenek Nem találtak keseregve Vígan le fektettenek, A sóhajtás, búslakodás Nem osztozott álmámból Álmatlanság, mélly aggódás Nem költött fel ágyamból. Tsendesen is álmadoztam, Nyugodván egész éjjel, Akkor nem is gondolkoztam, Hogy még búsulni is kell; A méregből szívtam mézet, Keserűt nem esmértem, Belőlem ki- öröm nézett, A bút nem is képzeltem. 6. Vígan űztem a Lepkéket, Mint Szarvas szögdécseltem, Bé-nyargaltam a hegyeket, Bádgyadást nem érzettem; A bú-is el mosolyodott Ha meg látta szívemet, A bánat nem mulatozott, A hol látott engemet. 7. Mi légyen az álmatlanság, Arról semmit sem tudtam; Hogy mind igy tart a boldogság, Tsak arról álmadoztam; Illy boldogul s vígan éltem Addig még nem szerettem, S holtig így lesz, reménylettem, Míg Ámort nem esmértem. 8. Ifjú gyenge érzéseim A míg nem viszkettenek Vígan tölték esztendejim, Bút jajt nem érzettenek; Még Ámor meg nem szédített, Addig éltem kedvemre, S a még meg nem részegített, Bú nem szállott szívemre. 9. De a mióta szívem ég El vándorlott nyugalmam, S azoltától fogva mindég Szaporodik fájdalmam; Bádgyadt vagyok, komor, s lankadt, Oda elevenségem, Ortzám sáppadt és el-hervadt, Az Álom ellenségem.