Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Énekek gyűjteménye
70. Szemere Pál: A pataknál komolygó ifjú című költeménye. 71. A Vigasztalás. 1. Ne sírj Lánykám! hogy a bal sors el választ minket, Oh ne sírj! hogy öszve zúzza rokony érzéseinket Ha be-fed a sír göröngye, Nem foly többé a búnk könnye, Közös búnk könnye. Oh ne sírj hát, hogy a bal sors elválaszt minket, Rövid az élet, nem soká sírjuk bús könnyeinket. 2. Lám tél dűlt a tavasz kellemes napjaira; De majd vidám tavasz nyílik a mord tél zuzzaira. Oh Lánykám! ezen tűnődök, Hogy bánatunk nem lesz örök, Nem lesz örök. Bízz hát, mert nem soká üldöz a bal sors könnye Majd fel ódoz egykor a sír szenvedők reménye. 3. i N Nincs már nekem meg-nyugtatóm, egyedül valóm, Az élet terhei között tsak te vagy vigasztalóm. Nékem már úgy is az élet Annyit nem adhat mint el-vett, Mert téged-el vett. Sóhajtsuk hát hozzá Lánykám sóhajtásainkat Meg-szánnya ő, bár nem érzi sok titkos kinnyainkat. 4. Nem lehet az életben még végső határa A szeretetnek átvonta síron túl-is sugara, Ez az életben az élet Azért senkitől sem félhet. Oh ne sírj kedves Lánykám! Hadd el te a sírást, Túl a síron ismét meg láttyuk egymást. 72. A Magányban andalgó. 1. 2. Oh természet! miért epeszted? Oh: „elvállás kemény szózat, Bús szívemet mért repeszted? Melly sok szívnek sírt okozhat Mikor úgy sem, mikor úgy sem Ne szomoríts, ne szomoríts Mikor úgy sem remény'het. Ne szomoríts több kínra.