Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Erdélyi László: Vádak Szent István és Hartvik ellen

mányul nem veszíthette el, s Henrik német király csak Aba házi koronáját és lándzsáját küldhette Rómába. Aranyos lándzsát a magyar király könnyen készíttethetett. Hogy István első magyar király kénytelen lett volna éppen bajor részről függetlenségében fenyegetve a hasonlóan fiatal III. Ottó császár védelmét keresni s azzal menteni országát, hogy „elkötelezte magát" a német birodalomnak: ez oly kitalálás, amelyre Tóth Zoltán barátomnak semmi adata sincs más, mint a lengyel analógia. De ez nagyon lyukas, mert III. Ottó személyesen jelent meg Boleszlávnál, de nem jelent meg Szent Istvánnál, íde nem hozott lándzsát és koronát, ezt nem tette István sógora fejére, s Thietmár merseburgi püspök helyesli a pápától nyert magyar koronának császári ajánlását, ellenben hibáztatja a gnezdai lengyel hercegnek hirtelen adott koronát és lándzsát, mint királyavatást. — Általában az analógia nagyon gyönge bizonyíték. Mert ahány ház, annyi szokás; egyik falurész csúfolja a másikat, falu a szomszéd falvakat, vidék a vidéket eltérő szokásaik miatt. A lengyel történet kezdetén sok minden másképp alakult, mint a magyar királyságban. Ily alapon oly nagy fontosságú közjogi tételt levezetni, mint azt, hogy Szent István elkötelezte magát a gyerek császári sógornak és német birodalmának s ebben tagságot vállalt — nem szabad. Nem igaz, hogy az augsburgi 955-iki csata óta Németország a saját tartományának tarthatta Magyrországot. Géza fejedelem 974-ben elfogadta Pilgrim passaui püspök papjaitól a keresztségét ötezer magyar ungar előkelővel, de 985-ben magyar lovashaddal pusztíttatta a császárpárti Pilgrim birtokait. Éppen a bajorokkal tartott leginkább barátságot, akiktől félti T. Z. Magyarország függetlenségét. A gyerek István félthette atyai székét a somogyi ispánság lázadásától. De ezt nem bajor vagy császári segítséggel verte le, hanem Szent Mártonnak ajánlotta fel ügyét és az ő csodájának tulajdonította győzelmét a pannonhalmi hiteles alapítólevélben 1001-ben (ötven historikus 91—105). mely szerint sok ispán, tehát várhadak is körülvették István fejedelmet. Szent István a legtámadóbb természetű II. Konrád német császártól sem ijedt meg, s mikor ez betört, a magyar király úgy kiverte, hogy a bajor altaichi bencés friss följegyzése szerint „a császár sereg nélkül tért haza" (1030). Magyarországon Péter, Salamon hajlandók voltak német hűbéresek lenni, s Pétert mindjárt lázadás pusztította el, Salamon pedig vissza sem juthatott trónjára. I. András, III. István és IV. Béla nagy szorultságukban ígértek ugyan hűbéradót, de soha nem adtak, mert az ígéret föltételei megváltoztak. — Pápai hűbér dolgában sincs analógia a lengyelekkel, mert Magyarország sohasem volt hübérfizetője a Szentszéknek és VII. Gergely pápa meg később egy-két utóda csak attól kezdve gondolt magyar hűbéri hódolatra, mikor Magyarországot német hűbéri viszony fenyegette, s mikor már valóban kezdtek lenni hűbéresei