Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Erdélyi László: Vádak Szent István és Hartvik ellen

a Szentszéknek: az apuliai gróf 1059-től és Szvinimir horvát főúr, pártkirály 1076-tól. De Szent István nem volt egy pillanatig sem hűbérese sem a császárnak, sem a pápának, mert ezek sem gondoltak erre, S mert a magyar-ungar nemzet harciassága nem tűrt volna szolgaságot. VII. Gergely pápa is enyhítette kívánságát I. Gézával és Szent Lászlóval szemben s ezt csak az egyház, özvegyek, árvák védelmére értelmezte, amit a királyok és lovagok mindig szívesen megígértek fölavatásukkor. 2. (66—81. 1.) Tóth Zoltán tisztelt barátom legtöbbet remélt azon fölfedezéséből, hogy a bibliai Izsák áldása: „Esto dominus iratrum tuorum" benne van a kis Salamon 1057. évi koronázásának magyar krónikái történetében és benne van a legrégibb angolszász egberti koronázó szertartásban, amelyet 1000 körül foglaltak írásba. Zoltán barátom már akkor kezdett erre fölfigyelni, mikor Attila kardját kereste és megtalálta. Valóban nagy érték volna annak megállapítása, hogy mily szertartás szerint ment végbe az első magyar királyok koronázása. T. Z. lehetségesnek tartotta itt az egberti-koronázó szertartást, mert Nagy Kanut dánjai elől elmenekült Németországba 1000 előtt sok angolszász pap és Salamon koronázása előtt már régen itt volt Vasbordájú Edmund angolszász király két árva fia, kik közül az egyik hamar meghalt, a másik nőül vette Szent István leányát Ágatát (Erdélyi Ötven historikus 1941, 150. 1.). T. Z. föltételezi, hogy az emigráns angolszász papoknak és a kiskorukban megölés végett Svédországba s onnan István magyar királyhoz küldött árva kis királyfiaknak főgondja az volt, hogy koronázó egberti szertartást hozzanak magukkal német és magyar földre. Az eredmény az, hogy II. Konrád német császárt éppen nem egberti módon koronázták meg s a német koronázó szertartás egészen másképpen alakult ki és csak 1100 után kezdett kiszivárogni más országokba. Tóth Zoltán nagy örömmel hirdeti, hogy a Salamon-koronázás magyar krónikái elbeszélésében elvitathatlanul, kétséget kizáró bizonyossággal megállapítható az egberti szertartás használata, mert itt is megvan a bibliai Izsák-áldás. Már pedig T. Z. szerint Salamon koronázása történetét egykorúan jegyezték bele a Szent László-kori Gestába vagy ennek korábbi forrásába. Hát itt igen nagy a tévedés. T. Z. éles szeme egyszerkétszer megrezzen, mikor észrevesz valami furcsaságot, mely nem illik bele az első magyar szent király korába, például e király lovaggá ütését a Garam folyónál. De ő az 1937-ben kész nagy tanulmányát a magyar fölfedezések elsősége igazolására a német történetírókkal szemben, ezeknek 1941. évi közleményei miatt 1942-ben érintetlenül akarta lenyomatni, tehát nem vette figyelembe a már itt említett Ötven historikus c. 1941. évi munkát, amely világosan föltárta, hogy a magyar bő krónikák mind 1347/58 körül Íródtak, tehát Salamon koronázásának az elbeszélése is, mely semmiféle egberti koronázó formuláról nem tud,