Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Győr szab. kir. város jubileumi ünnepségei

1943. március 7. Délután 5 órakor. A Győri Kisfalduy Irodalmi Kör XXXIV. nagygyűlését ezévben teljes egészében a város jubileumának szentelte. A nagygyűlést a Városháza nagytermében előkelő közönség jelenlétében tartották meg. Harsányi Lajos elnök a következő megnyitóval vezette be az érdekes és mindvégig lebilincselő műsort: „Minden nemzetnek van egy szent városai, amelyre örök büszkeséggel tekint" — mondja Jókai. Az öntudatos katolikus keresztény most is vallja, hogy Rómába vezet minden út. A Campana tört márványai és fekete ciprusai közt ájtatos zarándokok vonulnak és átszellemülten éneklik az évezredes zarándokéneket: O Roma nobilis, orbis es Domina, Cunctarum urbium excellentissima! A francia a „fény városá"-nak nevezi Parist. Az angol kék szeme kigyúl, mikor London tetejéről nézi a hidakat, dokkokat és a gomolygó ködöt. A bizánci „Hagia Sophia" kupolája alatt a halhatatlan görög lélek harsog. A régi német azt mondja, hogy csak egy Bécs van a világon. Az orosz megcsókolja a földet, mikor Moszkvába lép. És az olasz meg akar halni, amikor látta Nápolyt. E világhírességek mellett se támad bennünk fájó kisebbségi érzés, amikor szemünk a régi pannon provincia alacsony bástyái közt megbúvó kis várra tekint, melyet három szelid dunántúli folyó sárgakék vize nyaldos. Körülötte óriási nádasokban hárfázik a szél keze. Nádi veréb cserreg. Bölömbika kiáltoz. És tömpe tornyai fölött átrepül néha egy hosszúfarkú fehér kócsag, mint sistergő és csillogó üstökös. Az ősi Arrabona, a régi Jaurnium emlékeztet ugyan a régi latin légiókra, a frank és avar telepekre, de első sorban az életfolytonosságot átvevő ősi magyarságra, amely tiszavirág-élet helyett ezer éves életet teremtett itt a magyarnak. Ez az ősi magyarság látta fekete kapuján függeni a lázadó Koppány négyfelé végott holttetemét. Ez a vizek és zsombékok közé szorított vár látta tömör és nyirkos falai közt Vajk nagyurat, a magyart sírja széléről visszarántó szörnyű és kegyes Istvánt, a magyarok bálványát. Látta