Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Győr szab. kir. város jubileumi ünnepségei

tömjénszagú fiát, az első magyar emberlilomot. E vár kes­keny ablakain néztek Nyugat felé az itt megfordult Árpá­dok, köztük a megvakított Vazul egyetlen és hasonlíthatat­lan unokája, Szent László, aki fejjel nagyobb volt minden­kinél, aki riadó lobogók és döbbent imádságok közt úgy harcolt fajtájáért, mint az oroszlán, mert nincs szó, amely ki tudná fejezni, hogy mennyire szerette. Ez a kis vár látta Kun László lengő sisaktollas, hetyke vitézeit; a Szent Koro­nával menekülő Erzsébet királynét és a távolról dübörgő és felvöröslő török veszedelem idején Nyugat felé fordulva csillapította a magyar testvérviszályt és a Habsburgház akkori lebirhatatlan erejébe kapaszkodva és reménykedve kiáltotta: maradj sírodban, Szapolyai János! Ez a magyarok megtelepülése óta mindig magyar Győr látta a Muhinál és Mohácsnál elesett Gergely és Paksy Ba­lást. Ez a város dicsekedhetett az író Hartviktól kezdve a Pok nemzetségből származó Amadeuson keresztül olyan püspökökkel, mint erdődi Bakócz Tamás, trakostyáni Dras­kovich György, Pete Márton, Napraghi Dömötör, Lépes Bálint, Dallos Miklós és Széchenyi György. E vár falai alatt is megjelentek a török hadak táncoló paripái elszánt jani­csárjaikkal, zöldselyem sátraikkal és zászlaikkal, zsibongó síposaikkal, jajgató derviseikkel és kövér markotányosaik­kal. A győri püspöki székesegyház tornyán is megcsillant a török félhold hideg fénye, de nem volt ideje karcsú mina­retek építésére, hogy erkélyéről a müezzin elkiáltsa az „Allah akbár"-t, mert Pálffy és Schwarzenberg vitézei csak­hamar visszafoglalták az ősi várost és a nyugati bástya te­tején Európára szóló győzelmet kiáltott a győri vaskakas. Az emlékezés villámfényénél átfuthatnánk a város ezer­éves történetén, de ez a feladat tudós előadóinkra hárul. Én csak elindítom annak a színes képsorozatnak pergősza­lagját, amelynek első kockájában a fiatal és sugárzó ki­rálynő, Mária Terézia áll, aki kétszáz évvel ezelőtt e várost szabad királyi rangra emelte. E kétszáz évet görgető pergőszalagon sok színes kép kavarog, de két kiemelkedő, harsogó színfoltja van: a régi barokk Győr és a mai modern gyári Győr. E kettőnek kifejlődésével telt el a kétszáz év, telve e város polgárainak hangyaszorgalmával és lelkes erőfeszíté­sével. Mindenkor Istenben bízó mély vallásossággal és a szorgos munka megbecsülésével. Az akkori Habsburg-poli­tika németesítő törekvéseinek megfelelően itt is megjelen­tek a hadakkal és a hadak után az ipar és kereskedelem német képviselői. Megnyíltak a takácsok, ötvösök, rézön­tők, serf őzök, pintérek, kádárok, gyertyaöntők, mézesbá­bosok, vargák, bőrcserzők és italmérők boltjai. A vidéken lakó, de Győrött is utiházat tartó magyar nemesség sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom