Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Valló István: Győr százados ünnepe 1843-ban

mayer patikus urat, akivel jó időket mulattunk annakidején, míg meg nem házasoda. Karpf szenátor barátom mondhatatlan örvendezéssel ölele a keblére s az egymásnak örülés hangos percei után már benne valánk — feledve hivatalt, ünnepélyt, tudósítást, mindent — a baráti emlékezésnek mámorában. Mindez természetesen csak a magunk ügye vala s itt most kénytelen is vagyok megszakítani a tudósítás folyamatát, mert akármilyen vígságosak is az egymásnak elmondott dolgok, mégsem tálalhatom fel azokat ország világ elé. Rá is kell már térnem idejövetelem valóságos céljára és elmondanom a százados ünnepségeknek lélekemelő sorját. Karpf szenátor úrnak szívessége hozzásegíte ahhoz, hogy minden látványosságban részesülhetem s most hiány nélkül beszámolhatok azokról. Még érkezésem napján az örömmel óhajtott ünnepélynek előestéjén nagy zenés tisztelgés köszönté a város polgárait. A magyar polgári vadászosztály zenészei összegyülekezének Újvárosban Bősze Péter jelenlegi polgári kapitány úrnál és onnan fáklyák világítása mellett elindulának, hogy muzsikájukkal megörvendeztessék a város minden rendű lakosait. Számtalan néptömeg kiséré be őket a belvárosba, ahol azután a város elöljáróinak és az itt szállásoló katonaság főtisztjeinek kedveskedének zenés tisztelgésükkel. Éjjel 11 óráig tartott ez a mulatság, amikor visszatértek Újvárosba és ágyúlövések jelzek a parádé befejezését. A sok jövés menéstől magam is holtrafáradtan érkezek vissza a fogadóba, de mielőtt álomra hajthattam volna fejem, még végig kelle hallgatnom a fogadós uramat is, aki lelkendezve kiapadhatatlan bőséggel beszélé el újra a nevezetes estve gyönyörűségeit. Másnap hajnalban 5 órakor sűrű ágyúlövések riasztanak fel mély álomból. Az első pillanatra azt sem tudám hol vagyok, de nyomban világossá tett a bekopogó fogadós, aki sürgete, hogy kelnék már, mert megkezdődé a reggeli zenés felvonulás. Ebben már nemcsak a magyar, hanem a német polgári vadászosztály zenészei is résztvettek, akik Canaider József kapitányuktól kiindulva az ágyúk szüntelen morgása közben ébresztek a város lakosait. Ünnepre kele a város. A boltok és műhelyek mind csukva maradának és mindenki, kisded és koros csak a bekövetező ájtatosságra készüle. Reggel 9 órakor mindakét polgárosztály a trombiták harsogása közben felvonula a főpiacra. Gyönyörűség vala látni búzavirágkék atillájukban, forgós csákójukkal a magyar osztály tagjait s a sötétzöld mentében kivonult német vadászokat. A tisztek sürögtek forogtak, rendezkedtek, az összegyűlt nagy