Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban I.
győri székesegyház temetője adott szállást, a temetési szertartást Kopcsinay káplán végezte el, ő is jegyezte be a plébánia új halotti anyakönyvébe." „Három évtized múlva megszüntették a dombi temetőt. Géczy Juliánná sírját is megbolygatták, nyomtalanul eltűnt." (Mindezek Szabadynál olvashatók.) A regényben tehát szerepel a győri piactér és a győri börtön is, de minden bővebb leírás nélkül. Ide kapcsolódik Lelkes Nándor Józsefnek 1942-ben megjelent kis regénye „A szép Korponayné" is, amely Jókai hősnőjének történetét melegíti fel a régi felfogásban. Egyik fejezete, az utolsó, Győrött játszik. Ha a szerző elolvasta volna Szabady Béla értekezését vagy Förster Rezső kis könyvét (A lőcsei fehérasszony a történelemben) tudott volna egy kis helyi színt is vinni a leírásba, — így a győri lefejezési jelenetben győri elemet vagy aláfestést nem találunk. Jókai pedig bizonyára Győrben is járt, hiszen szülővárosától még a régi időben is csak egy macskaugrás volt a városunk. De erről, legalább eddig, semmit sem tudunk. 17 ) Jókai után történelmi regényt írt Győr múltjából Tarczai György. Címe: „A győri eset." (Megjelent a következő kötetben: Tarczai György: Öt novella. Szent István Társulat kiadása. 1913. A győri eset. 253—324. lap.) Divald Kornél, a kitűnő régész és művészettörténetíró (1872—1931.) Tarczai György néven regényeket és elbeszéléseket is írt. 1731-ben III. Károly király pompás kőemléket rakatott azon a helyen, ahol úrnapi körmenet alkalmából katonák, akik el akartak fogni egy szökevényt, dulakodás közben kiütötték a pap kezéből a monstranciát és összetiporták a szent ostyát. Ezt a Frigyszekrényt, Giovanni Giuliani művét, a Káptalandomb lejtőjén, a révfalusi hídra vivő Jedlik Ányos-utca és a Bástya-utca összetorkolásánál a Szent Domb egyik terén láthatjuk. Divald Kornél Győrött jártában igen megszerette ezt a barokk csudát és ez ihlette 70 oldalas elbeszélésének megírására. Győri történet ugyan, de főszemélyei, sőt összes szereplői, nem győriek. Weingassner János, gazdag selmeci polgár fia, haszontalan fiatalember volt, beállt katonának, először kurucnak, majd a szabadságharcok után, labancnak. Megszökött, kóborolt, majd ismét beállt katonának és Győrbe került az Althan-gyalogezredbe, közlegénynek. Itt találkozik össze özvegy Benedek Borbálával, aki selmeci leány volt, Győrött férjhez ment és fiatalon özvegy lett. Hajdan szerették egymást, és most fölébred bennük a régi vonzalom. A boldogságukat megzavarja Püchinger fiatal hadnagy, aki szemet vetett a szép özvegyre és könnyű prédának gondolja. Tolakodása ellen megvédi a közlegény szíve választottját. A hadnagy ezért szekírozza, sanyargatja Weingassnert, sőt, mivel a katona meg akar nősülni, 17 ) Császár Elemér: Jókai és Győr. Győri Szemle 1930. 1—6. 1.
