Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Valló István: Serlegbeszéd

Az irodalom a nemzet lelkének tükre. A könyv pedig, amely iránt érdeklődünk és amelyet elolvasunk, a saját lelkünk tükre. Az „Ember tragédiájá"-ban Ádám azt kérdi az űrben repülő Lucifertől: — Őrjöngő roptunk, mondd, hová vezet? Az irodalomnak is azt kell kérdeznie a modern világtól, a technika fejlődésétől, az igények ugrásszerű emelkedésétől. — őrjöngő roptunk, mondd, hová vezet? Ebből a kataklizmából nem vezet ki a pornográfia és ponyva. Nem vezet ki a család, házasság, társadalom és emberi szolidaritást szétbomlasztó, mulatóhelyek mámorát, lelki elferdülések torzképeit a szivárvány ezer színében ábrázoló és tobzódó Röntgen-felvétel, ha mégoly sikerült és pompás a felvétel, akkor sem. De nem emeli ki az az ember és az a nemzet sem, amelyilyen irodalmat — olvas. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar közönség, közte a mi szűkebb hazánk irodalomkedvelő közönsége tudatában van nemcsak az irodalom fontosságának, hanem véleményt alkot magának annak minőségéről is. Az emelkedett szellemű közönség olyan könyvek és olyan színdarabok körül tolong, melyek — nemes fémjelzésükkel — azt valóban meg is érdemlik. Stptegbeszéd a Qy&rL 3t/'sfa(iid/j 3rűdalmi JC&r s er Le qua os o rá iá it elmúiuloUa dr-. (Valld 3iiaán tárLebtuk. A húsz éves Kisfaludy Sándor a győri és pozsonyi tanulóévek befejezése után otthon gyötrődik a jogi tanulmányokkal és törvénykönyvekkel, mert apja ügyvédet akar faragni belőle. Sándornak nem sok kedve és öröme telik a Corpus Jurisban s a paragrafusok mellől az éjszaka óráiban könyveihez és írásaihoz menekül, olvas, fordít, drámákat farag és versekkel kísérletezik. Ekkor éri egyik ezredes nagybátyjának ajánlata: álljon a testőrség szolgálatába. Sándor nem készült katonának, de felragyog előtte Bessenyei példája és örömmel nyul a lehetőség után, amely megszabadítja őt a jogászkodástól és új világot