Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - A GYŐRI KISFALUDY IRODALMI KÖR ÉLETÉBŐL - Harsányi Lajos: Vissza a múltba

a török elleni harcra tüzelve tépte háborgó hősi lantját. Balassa Bálint a végvári vitézek kitartását és elszántságát magasztalta még akkor is, mikor az „Oceanum" mellett árván és egyedül nézte a lengyel sirályok röptét. Berzsenyi szeges ostorral vágott végig nemzetén, mikor eldördült catói lelke a „Romlásnak indult hajdan erős magyar"-ban. Vörösmarty hősi árnyakat látott a felhők közt küzdeni, kacagányos apákat és heves ifjú leventéket, akik száguldva törtek halni, vagy ölni és Bulcsú zászlói láttára szeme árja megindult. A Kisfaludyak, Körünk nagy névadói, szintén a hősi áldozatot, a magyar lélek legjellegzetesebb hevületét, a kékegü és tündöklő Dunántúl táj szeretetét, romantikus életszemléletét zendítették meg a „Hősvértől pirosult gyásztér"ben, a „Szülőföldem szép határa"-ban és az „Ülj mellém a kandallóhoz" boldog idilli soraiban. Petőfi és Arany a felszabadult népi szabadság diadalában látták a nemzet jövőjét. És a regényírók is: Kemény Zsigmond, Eötvös József, Jókai is a magyar élet egyedülálló zord idejében az isteni, emberi és honpolgári kötelességek önzetlen szolgálatát dicsőítették a „Falu jegyzője"-ben, a „Karthauzi"-ban, az „Üj földesúr"-ban, Madách pedig a halhatatlan Tragédiá-ban egyenesen az egész emberiséghez intézi magasba emelő, örök és halhatatlan jelszavát: „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!" A világért sem mondjuk, hogy mai irodalmunk is koturnusokban járjon, hőskölteményeket és lovagregényeket alkosson. Nem akarjuk feltámasztani a lezárt és kiélt irodalmi műfajokat. De igenis visszaköveteljük ezek szellemét. Visszaköveteljük az irodalomba is a keresztény világnézetet, az emelkedett szellemiséget, az emberi szolidaritást, az önzetlen közszolgálatot, a hősi lendületet, a gyengékkel való együttérzést, a magasztos gondolatok, tiszta erkölcsök uralmát, mely minden ország támasza és talpköve. Legyen a vers modern, legyen a regény modern, legyen a színdarab modern. A modern és komplikált élet minden rezdülése, fénye és árnya jelentkezzék a művészi formák egyre fejlődő finomságában és gazdagságában. Olvassunk modern könyveket! De ne fussunk mindig a szenny és lelkibetegségek hírharanggal népszerűsített divatos ínyencségei után, míg a nemes, az emberiség és nemzetünk virulását szolgáló könyvek mellett érdeklődés nélkül elmegyünk. Azokat meg sem vesszük, el sem olvassuk, legfeljebb átlapozzuk, ha — tiszteletpéldányokat kapunk belőlük.