Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
ADATTÁR - A GYŐRI KISFALUDY IRODALMI KÖR ÉLETÉBŐL - Harsányi Lajos: Vissza a múltba
— Vissza! Vissza a multbal Különösen nem lehet ilyen program ja az irodalomnak, melynek az a feladata, hogy lámpát vigyen az emberiség előtt. Hivatásáról való megfeledkezés volna, ha az élő és égető problémák elül megszöknék, vagy kényelmesen kitérne. Jól van, legyen lázcsillapító az emberiség mai 41 fokos lázában. De ezzel nem szabad megelégednie. Rendeltetéséhez híven vigye elől a lámpát. Nézzen a jelenbe is, a jövőbe is. Legyen a jelen diagnoszta ja. Vizsgálja, derítse ki a világ betegségének kórokozóit, mutasson a bajok forrására és állapítsa meg az okokat, melyek az emberiséget oda juttatták, ahol van. Mutasson rá, mivé lett az emberiség azzal, hogy feje fölül lelökte a kék eget és leborult az anyag mindenhatósága és az emberi ész istensége előtt. Mivé fejlesztette a gépi technikát, mely feltámadt ellene és most saját fegyvere morzsolja össze. Mutasson rá, hogy a krisztusi alap sziklája helyett homokra építő világ hogyan dönti romba nemcsak békéjét és boldogságát, hanem kétezer év nemes kultúráját is, melyet a megelőző korok alázatos embere a kölni dómban és a londoni Szent Pál katedrálisban felépített. És ha megtalálta a kór okozóit, mutasson a helyes útra, mely az emberiséget a szörnyű zsákutcából kivezeti. Adjon orvosságot az emberiség észbontóan égő piros sebére. Ez az orvosság semmiesetre sem lehet az ész-ember gőgje. Ezt már Goethe elvetette a „Faust"-ban, Wagner a „Parsifal"ban, Madách az „Ember tragédiá"-jában. Nem lehet orvosság az anyagimádat, az önzés, az erőszak, az ösztönök korlátlan szabadraeresztése, az „erosz" fajtalan uralma a művészetek világbirodalmában. Lássunk végre olyan regényeket, drámákat, mozgóképdarabokat is, melyek a halálosan megunt szerelmi háromszögek, hazudj nekem-ek, kalandok helyett az emberi lélek arany villámait villogtatják. A ronthatatlan szépséget, az ember-testvériséget, az egészséges szerelmet, a hűséget, a jóságot, a galamb-anyákat és a foenix-apákat, a gyémántszemű gyermekeket állítják be az élet és a boldogság hordozóiul. Ne legyen az irodalomnak állandó kórház- és gyógyszertárszaga. Ne légyen a lelki és erkölcsi púposok, sánták és vakok betegklinikája. Büszke lehet a régi magyar irodalom, mert neki nem volt ilyen beteg-szaga. Zrínyi az égi hatalmakat invokálta, mikor