Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - A GYŐRI KISFALUDY IRODALMI KÖR ÉLETÉBŐL - Harsányi Lajos: Vissza a múltba

szinterektől távol élő emberiség könnyelműbb és hígabb rétege — küzdve a polgáriasult és színvonalas élet nehézségeivel — olcsó és könnyű mámorba öli magát. Zsúfolásig megtölti a színházakat, mozikat, tánc- és mulatóhelyeket. Ott keres — feledést. A társadalom komolyabb és műveltebb része pedig a nehéz időkben már oly sokszor kipróbált és bevált orvossághoz: a könyvhöz menekül. Könyvkiadó cégek, irodalmi statisztikák mondják, hogy az emberek soha nem olvastak annyit, mint most. Sem nálunk, sem a külföldön soha nem jelent meg annyi könyv, főleg szépirodalmi munka: regény, mint napjainkban. Az olvasók száma hihetetlenül megnőtt. Néhány évtized előtt feltűnést keltett, ha egy magyar könyv első ezer példánya néhány hónap alatt elfogyott. A második ezerre már büszkén rákerült a II. kiadás dicsekvő jelzése, a harmadik ezer, a III. kiadás már egyenesen hallatlan könyvsikert jelentett. Most pedig a külföldön százezres, a kis magyar nyelvterületen pedig 5—8—10 ezres, sőt többtízezres példányszámok kelnek el. A közönség tehát olvas. Regényt olvas. Lehetőleg minél terjedelmesebb, ezeroldalas, többkötetes amerikai, angol, vagy magyar mammutregényt. Azért ilyen hosszút, hogy minél tovább időzhessen az író által alkotott képzeletvilágban és minél hoszszabb időre megfeledkezhessek a szörnyű jelenről. A béke világába, a múltba menekül. Ezért van egy idő óta akkora kelendősége a történelmi tárgyú regényeknek és a mult idők nagyembereiről írott életrajzoknak. Ez a multbamerülés részben örvendetes, mert felkelti az érdeklődést a történettudomány iránt. A történelemből, általában pedig a múltból valóban sok okulást és tanulságot lehet meríteni. Másrészt azonban nem egészen megnyugtató, ha az irodalom teljesen a múltba menekül és minden figyelmet oda fordít. Ez olyan, mintha pl. a természettudomány visszamenne Galileihez, Keplerhez, Paracelzushoz és újra a csillagjóslásra, az arany csinál ásr a és a bölcsek kövének feltalálására fordítaná a figyelmet. Vagy mintha a modern orvostudomány a régi felcserek és chirurgusok piócázásán és furcsa fogásain tűnődnék, vagy a mai politikai tudomány azon vitatkoznék, helyes volt-e a mohácsi vész után a gőgös és ledér Szapolyai Jánost királlyá választani. A mult állandó szemlélete nem lehet egyetlen és kizárólagos irodalmi programm. Nem lehet egyre azt kiáltani: