Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - A GYŐRI KISFALUDY IRODALMI KÖR ÉLETÉBŐL - Harsányi Lajos: Vissza a múltba

{^jyjßvi DtujfjaLiL&y, ^odaírni <7)L££za a maltha ? ^őautuufí Jlafos elaäki megjiyltáia. a {}i/fíri JCUlalady, Çfjwdalmi JCûr 1942 faaruá* 22. na//{jijyj7/ijé/i. A művészi fantázia újabban többször szánalmasan elmarad a valóság mögött. Régóta látjuk, hogy a modern technika csodái messze túlszárnyalják a fantasztikus regények elképzeléseit. Világhírű festők: Verescsagin, Stuck, Kubin festettek képeket a háborúkról. A képeken tintakék ég alatt szénfejű varjak kárognak. A csatatéren meztelen férfitestek halott hekatombáin fekete ló lépked lassan és bozontosán. A ló hátán meztelen, kinyujtottlábú harcos ül és vállára vetve viszi óriási pallosát a felhők komor kupolája alatt. A szörnyű ló rettentő patáival seregeket tapos le egyetlen lépésével. Pedig ez a kép sem a művészi fantázia szüleménye. A festő visszament a Szentíráshoz és a Látomások Könyvének szörnyű lovasát vetítette vásznára. A képet mégis borzongó szorongással állta körül a világ és lélekben fájdalmas kiáltást küldött az áldott és tündöklő béke után. Pedig hol van Verescsagin és Stuck háborús képeinek szörnyűsége a mai világháború borzalmai mögötti? Szem- és fültanuk mondják, hogy nincs emberi, művészi fantázia, mely képben, szoborban, zenében, vagy szóban csak megközelítőleg is ki tudná fejezni a mai háború dantei Inferno ját. Ma egy hete a Domei-iroda közlése nyomán azt írták a világ összes újságjai, hogy a szingapúri csata észbontó döreje és lángoló tengere a „világ vége" rémületes látomását idézte fel. Azét a végítéletét, melyről a magyar egyházi ének a latin Libera után így énekel: Valóban a világ „haláltáncát" látjuk. Holbein és a középkor táncoló, vigyorgó csontvázait, szédületesen felnagyítva. A világ e rettentő látomás elől menekülni szeretne. A had,,..az ég és föld meg fognak indulni S eljősz a világot lángokban ítélni."