Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: Győr város régészeti katasztere

Sajnálható, hogy azt a néhány őskori sírt, melyt itt ásó alá került, nem tárták föl akkora gonddal, mint később a római sírokat. Mert ezeket az utóbbiakat igazán szakszerűen tárták fel és csak abban érzünk hiányt, hogy nem készítették el a temető pontos térképét és nem csináltak rajzot egy-két igazán érdekes sírról. A kiásott római emlékek kísérő pénzleletei: familiáris köztársasági, M. Antonius IIIVIR, az első század csaknem minden császárjának és a II. század első felében uralkodóknak pénzei. Már szórványosan fordultak elő a II. század második felében uralkodó és a későbbi császárok pénzei. Ezen a területen vélte Méry Etel bencés tanár és múzeumőr a carnuntum—arrabona— aquincumi útvonal egy részének felfedezését. Erről az eseményről a következőket jegyezte fel: „Több homokkő-darabból álló kis sírt találtunk azon kőút mellett, mely a légszeszépület felén jelenleg 10 méter hosszúságban és 5 méter szélességben felásatott s előbbi években még a város felé volt folytatva. 1,5 méter magas s 80 cm széles és más kisebb-nagyobb homokkövek képezték ezen utat, egymás fölé többszörösen kőragasszal és törmelékekkel rakva." Az út kövei alatt gyermekcsontvázat talált Méry Etel.*) Biztosan tévedett, mert a római út helyett a Montecuccoli-féle várépítés egyik előretolt sáncerődjét találta meg. A gázgyár közelében már gyérebb volt a római sírok előfordulása, a szeszgyár területén meg már igazán hírmondónak sem akadt. Ezen az utóbbi helyen régi, Árpád-kori falut találtak a gyár építését megelőző földmunkák alkalmával. A vesszőből font és agyaggal tapasztott falu lakóházak, gabonásvermek, tűzhelyek, nagytömegű edény előfordulása hirtelen pusztulásra engedett következtetni. Míg Nagy Lajos és Zigmond királyok pénzeiből csak egy-egy fordult elő, nagy számban talált Börzsönyi Arnold Árpád-kori pénzeket Szt. Lászlótól kezdődően. Különösen sok IV. István-féle bizánci típusú bronzpénz van a leletek közt. Ezek a pénzek Győrött egyébként is olyan sűrűen fordulnak elő, hogy szinte nehéz elképzelni ezeknek Réthy Lászlótól feltételezett rövididejű forgalma mellett, — éppen nálunk, III. István uralma alatt álló területen, — ilyen nagy forgalmát. Bármennyire meggyőző is Réthy bizonyítása, gondolkodóba kell esnünk ezeknek a pénzeknek kora felől. Nem készültek nemes fémből, nem voltak alkalmasak arra sem, hogy ékszernek vagy más ruházati dísznek felhasználják őket, amint hogy nem is használták a nálunk előforduló darabokat ilyen célra. Mindegyik mint valóságos pénz volt forgalomban, mikor a földbe került. Kár, hogy a sírokban is előforduló daraboknál nem tanúsítottak a sírmellékletekre akkora figyelmet, mint a római síroknál és nem jegyezték fel seholsem a velük együtt esetlegesen előforduló többi pénzdarabot. Börzsönyi az Árpád*) Fg. É. 1878—9. évf. 196—7. 1.