Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
TANULMÁNYOK - Somogyi Antal: A győri székesegyház Szent László kápolnájának külső fala és a gótika szelleme
lárdsága és az épület rendeltetésének megfelelő fokú tartóssága is. Még pedig nemcsak gyakorlati, hanem művészi szempontból is, mert a szilárdság benyomása lényeges alkotórésze lehet annak az esztétikai élménynek, amit az épület a szemlélőben ébreszt. Szükségesnek tartottam az építészet esztétikájának alapvető törvényeit röviden ismertetni, hogy a kisméretű kápolna jelentőségét minél teljesebben megvilágíthassam. A terület, melyen a templom, tehát a kápolna is épült, lejt. Az alapvonal ferdeségét, mely a talaj lejtéséből következik, erőteljes vízszintes lábazati párkány egyenlíti ki. Ezzel a lábazati párkánnyal indul el vízszintes és merőleges irányban az oldalfal kiképzése. Vele párhuzamosan a fal mégegyszer vékonyodik, de már csak egy kevésbbé mély párkány vastagságában, hogy az ablaknyílás befelé emelkedő alsó lapjával érzékeltesse mégegyszer vastag voltát s érje el az ablak üvegjét. A két lábazati párkány s az ablaknyílás alsó lapja háromszorosan hangsúlyozza ki a vízszintest s érzékelteti a falvastagság fokozatos csökkenését felfelé. Az a fal, mely széles alapokon nyugszik, biztosan áll. Itt a fal lábazata kétszeresen szélesedik ki. De ez még mind nem elég az építésznek, hogy a fal erejét biztosítsa és érzékeltesse: a falat féloszlopkötegekből kiemelkedő karcsú támasztópillérekkel erősíti. A támasztópillér hármas féloszlopkötegből álló lábazati része követi a fal lépcsőzetes beugrását, de olymódon, hogy kidomborodása az alatta levő falrész külső szintjét tartja. A támasztópillérben tehát a fal mindenegyes lépcsőfokának felülete tovább él egy lépcsőfokkal: mintha az a falréteg, amennyivel az egyes falrészek az alattuk levővel szemben vékonyodtak, pillérköteggé tömörült volna azért, hogy ha a fal vastagsága csökken is, ereje ne fogyatkozzék. Érdekes megfigyelni továbbá, hogy a féloszlopkötegből kiemelkedő támasztópillér középrésze az ablakok között hasábbá szögletesedik, s hónaljában elvékonyodott háromnegyed-oszlop nyúlik felfelé. Ez sem történik ok nélkül: az ablaknyílások béllelete homorú vájatok sorozatára bontja fel a falat, az ablakközöket teljesen kitöltő támasztópillér középrészének kell tehát érzékeltetni a fal felületének síkját. A magasbanyúló vékony háromnegyed-oszlop szerepe pedig ez: míg a lépcsőzetesen egymás fölé emelt falrészeknek vízszintes irányban elnyúló súlyos tömegével szemben a támasztó pillér lábazata háromszoros domborulatának tömör erejével indítja el a merőleges irányt, addig ez a vékony oszlop már oly falmagasságban él, ahol a merőleges irány az uralkodó, azért a hasáb árnyékában játékos könnyedséggel szökkenhet a magasba s hordhatja azt a faragott díszt, amely azóta elpusztult, de egykor az épülettömb súlyán diadalmaskodó, felfelé törő erők küzdelmét koronázta az élőlények formáinak szabad játékával.