Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Markó Árpád: Dunántúl szerepe II. Rákóczi Ferenc háborújában

csatlakozott és a kuruc sereget szétkergette. A brigadéros lova egy megáradt pataknál lerogyott. Balog Ádámot a császáriak foglyulejtették és 1711 februárjában lefejezték. Ez utolsó dunántúli sereg legyőzetésével a háború az ország dunántúli részében végetért, a felkelés visszaszorult oda, ahonnan kiindult, Magyarország északkeleti határvidékére. Igen tisztelt hallgatóimnak bizonyára hiányzott valami előadásomból. Nem emlékeztem meg arról, hogy Rákóczi mikor és hol tartózkodott dunántúli területen. Nem emlékezhettem meg, mert Esztergomot és talán Dunaföldvár vidékét kivéve, Rákóczi nem járt dunántúli földön. Sok ezer levelének keltezéséből megállapítottam, hogy a felkelés alatt több mint 350 helyen fordult meg. De ezek között egy dunántúli község vagy város sem szerepel. Ennek okát korántsem a fejedelemnek talán a Dunántúl ellen érzett tartózkodásában vagy közönyösségében kereshetjük. Rákóczi Ferencnek az ország minden barázdája, minden háza és minden embere egyformán kedves volt. Az bizonyos, hogy Károlyi, Forgách, Esterházy kudarcai miatt a Dunántúl neki sok gondot okozott. Volt idő talán, amikor a Dunántúl a kuruc hadvezetés szempontjából — mint Károlyi Sándor mondta — „fatális terra", azaz kellemetlen, balsorssal megvert föld volt. De Rákóczit ez nem tartotta volna vissza attól, hogy oda menjen, hiszen, mint hallottuk, többször készült is a Dunántúlra. A hadihelyzet fordulása miatt azonban mindig kénytelen volt erről lemondani. Mindazok a fák tehát, amelyeket a dunántúli közönség, mint például Ménfőn, Akaratytyán és talán másutt is Rákóczi fájaként tisztel, csak szimbolikus jelentőségű emlékek, a fejedelem iránt még évszázadok múlva is érzett mély tisztelet jelei csupán, mert Rákóczi az említett helyeken sohasem járt. A kuruc felkelés nagy lendülettel 1703-ban megindított háborúja 1711-ben a szatmári kibéküléssel véget ért. A felkelésnek nem Rákóczi seregének fegyveres leküzdése vetett véget. A háború katonai csődjét, a kuruc haderő utolsó részeinek felbomlását a katonaság, az ország kimerülése, a béke utáni vágyakozás és nem utolsó sorban a pestis hihetetlen arányú pusztítása okozta. A felkelés eredményét nem is a vesztett háború mérlegén kell mérnünk, hanem nagy hatásán a későbbi nemzedékekre és a nemzeti élet tovább fejlődésére. Jelentőségét nem a hadjárat szomorú befejezése és a fejedelem hadvezéri és politikai tevékenységének eredménye vagy eredménytelensége határozza meg, hanem a nagy nemzeti megmozdulásban kifejezésre jutott hatalmas erkölcsi erő és összefogó indítója és irányítója gyanánt, Rákóczi kristálytiszta lelkének évszázadokon keresztül sugárzó fénye. S ha a kuruc háború sok szerencsétlen csatájára,