Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

VERSEK - Mentes Mihály: Merjelek szeretni

ütközetére és az azok nyomán járó nagy pusztulásra gondolunk, idézzük emlékünkbe a Dunántúl egyik legnagyobb költőjének, Berzsenyi Dánielnek ezeket a szavait: „Bízzál s virágzóbb századokat remélj Eldődeidnek szép kora visszatér, Csak lelkeden tartsd: mennyi sok szent Vérbe került az igaz dicsőség." (A tizennyolcadik század.) Merjelek szzereínl Két karomra pecsétéi íefíél : Égő sebből piros felei, Hogy mindenki riadjon tőlem, Csak íégedeí öleljelek. Szívem is ián csupa fekély, seb, Csupa kékség és daganat : Simogató szemtől és kéztől El kell takarnom magamat. A rútnak is kell, öogy szeressék; A sebes kar is purja, lágy ; Ha elbújok is remetének, A szív — a szívem — csupa vágy. Elriasztottál Uram, tőlem Minden szemet, minden szívei: Senkié sof)a ne leijessek, Csak a Tied, csak a Tied. Szívemre is pecsétet teííél, Karomra is piros jelei — Add tjáí Uram, féltékeny Isten, Hogy már szeretni merjelek. Mentes MiQály-