Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Bodócs István: „Alásony Úr", a „tarkasólyom" nemzetségfő emléke egy dunántúli helynévben

S hogy ravasz Ellenitek cseleit tönkre zúzza bajnok karotok, S a tsata vér-mezein versenyes ezeréin diadalmat küzdjön merész táborotok. Mennydörögve döbörögve roncson, boncson ezredetek, Ezer sebet ezer halált osszon villám fegyveretek, Durrogatva, csattogatva seregeit kaszabolja seregetek. Helmeczy Mihály verse. Megjelent az Aurora 1823. évi kötetében. 56. Kisfaludy Károly Honvágy című költeménye, a költő megnevezése nélkül. 37. Csokonai Vitéz Mihály Egy vén fának árnyékában régen szenvedő rózsafa című költeménye, a költő megnevezése nélkül. 5S. Csokonai Vitéz Mihály Parasztdal című költeménye, a költő megneve?ése nélkül. 59. Kisfaludy Károly Vigasztaló dal című költeménye. A költemény végén Kisfaludy költői álneve, Szalay Benjamin van aláírva. „cAláSfrny ár" u „^Durkutfályum" nemzetié ql& emléke egy dunántúli lielynéal%en. A primitív népek lélektanából könnyen megérthető egyes állatnevek személynévi használata. Az ősember ugyanis elég hamar felismerte, hogy sok tekintetben tökéletlenebb teremtmény az állatoknál. így bizonyos állatfajok kiválóan jellemző tulajdonságai nemcsak közmondásosak, hanem valósággal irigység tárgyai lettek az ősember szemében, ki megcsodálta és saját gyengeségének érzetében ideálnak tekintette pl. a déli vidékeken az oroszlán (török: arszlán!) bátorságát, a tigris kegyetlenségét, a kígyó alattomosságát, közepes földrajzi szélességeknél pedig a barlangi, majd később a hegyvidéki medve erejét, a rohanó bölénycsordának minden útban állót lebiró hatalmát stb. Ilyen őstörténeti előzmények után nem kell csodálkoznunk, ha az amerikai indián törzsfőnök még ma is megtisztelő jelzőnek tekinti a Nagy Medve, Vörös Bölény, Fehér Sas és ehhez hasonló elnevezéseket, ha a nyakas magyarságáért felnégyelt Koppány somogyi vezér neve a török kábán, illetve mongol kapán analógiák alapján „Vaddisznó" jelentéssel