Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Csatkai Endre: Csendélet a győri vásáron 1702-ben

@&endálet a gyűri imsáreti 1702-ben. ÇJj'ta : (

y tat kit i tendre dr. A régi céh-életnek sok tarka macskája volt. Hiába hivatkoztak egyes céhek a nagy pecsétes levélbe foglalt jogokra, más céhek éppen ellenkező szabadalmakat lobogtattak feléjük a maguk céhlevelükből. Fokozódott a zavar a Győrhöz hasonló helyeken, ahol több úr rendelkezett és pártfogolt egymással szemben. Az alábbi okirat ilyen viszályra világít rá és arra vall, hogy a vásár nemcsak az árukat kínálgató kereskedők zajától volt hangos, hanem nagyszabású perpatvarok is élénkítették. 1702-ben a legfőbb hadbírósághoz tesz jelentést a győri hadbíró, hogy baj van az ú. n. elővásárlási jog körül. A győri fazekasok céhlevele ugyanis nem engedi meg más város gerencsérjeinek, hogy az elővásár idején kirakodjanak. Mikor pedig az osztrák hamburgiak mégis megtették, mert a legfőbb haditanács engedélyére hivatkoztak, akkor a győriek elkobozták áruikat. A hainburgiak és a hozzájuk csatlakozó pozsonyiak erre valami harmadik hatósághoz futottak és az fel is oldotta a győri fazekasok gyors ítélkezését, mire azok Lützenkirchen hadbíróhoz, a legfőbb haditanács emberéhez fordultak, felemlítették, hogy nagy baj származik belőle, ha nem a császári és királyi felség megerősítette céhszabályok szerint veszik a vásár dolgait és az ő esetükben az elővásár idejére rájuk szabadítanak a céhlevéllel ellentétben idegeneket. Lützenkirchen uram bizony zavarba jöhetett és úgy oldotta meg a kérdést, hogy ékes német nyelven az egész zavaros ügyet a bécsi haditanács elé terjesztette. Igaz, hogy 1702ben nem volt az országban háború, a tanács mégis huszárosán kivágta magát, a győri fazekasokat a maguk céhlevelének pontos megtartására intve és valami öttl nevű biztosra hárítva az ügy érdemi elintézését olyanformán, hogy a győriek Komáromban, a komáromiak pedig Győrött már az elővásár idején is árusíthatják cserépedényeiket, a máshonnan érkezőknek pedig rendelkezésére áll az egész vásári nap. Az eredeti okmányokról a céh hiteles másolatot vétetett, maga Lützenkirchen hitelesítette. Az alábbiakban adjuk ennek a másolatnak a szövegét, amely a céhiratok szétszóródásának gyászos idején, 1783 körül, elindult a bizonytalan sors országútján és végre a kismartoni Wolf-múzeum céhiratai közé sorolódott be: „An Einen Hochlöblichen Kayl. Hoff Kriegsrath Gehorbster Amts Bericht mit engeheffter Bitt dero Rom. Kayl. Maytt. Kriegs Gericht und Regiment Schuldtheissen zu Raab Joann. Matern Lützenkirchen. Die zwischen denen Raaberisch, Pressburgerisch und Hainburgerischen Hafnermaistern entstadene Streitigkeit und darüber ergangene Verordnung und so errichtete Verhaltung betreff.