Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban I.
Szántó igen szépen írja le a franciák bevonulását, az öreg morgósokat, t. i. les vieux grognards. A tűztorony előtt ott ficánkolt az olasz alkirály arabs telivérje. Mögötte Masséna, Narbonne, Du Henin, Berthier, Lauriston, Rapp és a többi tábornok. Ott tata igen lelkesedett a francia hódítókért. Végre Napoléon is bevonult a városba. A Bécsi kapuig Mária Terézia egyik aranyhintóján jött fehér lovon, nyomában a bajor trónörökös, a marsallok, Masséna, Narbonne, Duroi, Lauriston, Berthier, Rapp, Bertrand és Beauharnais Jenő alkirály... ö jött a fehér lovon: a kis káplár... A Bezerédy-házba tért be. Ott papa lihegett a mámoros boldogságtól, térdrevetette magát és ott a kapuban megcsókolta magasszárú lakkcsizmáját a császárnak! Estefelé Masséna, a félszemű tábornagy, benyit Ott tatához fontos diplomáciai megbízással és küldetéssel: Napoleon hölgyet kivan, aki őt éjjel szórakoztassa. Ott tata mindjárt felajánlja három leányának bármelyikét, mert már elképzeli, hogy a császár szeretője kastélyt kap Malmaisonban vagy Trianonban, hogy gyermeke hercegnő lesz, ő pedig Napoléon balkézről való apósa. Csakhogy Napóleonnak parasztgusztusa van ám! Otték trampli cselédje kell neki, nem uri kisasszony! Esztit megfürösztik, felöltöztetik és beküldik a vad korzikaihoz. Napoleon nem sokat teketóriáz: — Várjon hát, tekéntetes úr, tekéntetes főgyenerális úr! — mondja az ostromlott Eszti. — Hadd húzzam le a csizmáját! — Méltán csömörlik meg Körösi Csorna Sándor ettől a győri Augiászistállótól, — mint az olvasó is! — és búcsú nélkül szökik meg a szolgalelkű Ott-házból. Kelet felé indul, nagy vándorútjára. A regényben sok szép leírást kapunk városunkról, mégis nagyon kellemetlen olvasmány. Tökéletesen rontja, azaz rontaná illúzióinkat, de szerencsénkre, másképen látjuk a dolgokat. A győriek nem voltak ilyen kétkulacsos hatalomimádók és talpnyalók. Napóleon híres felszólítása, hogy a magyarok mondjanak fel a dinasztiának, nem talált visszhangra. A regény nem veszi szigorúan a kronológiát. A pikantériákban nem éppen szűkölködő regény elárulja azt is, hogy Napoleon győri szerelmi kalandjának következménye is volt, amennyiben Esztinek fia született. Hogy lássuk, milyen szép győri pillanatfelvételek vannak Szántó könyvében, hadd álljon itt a következő részlet. Napoleon bevonul fehér lován. „Senki sem várta, csak az augusztusvégi délután ragyogtatta ünnepi díszben mélytüzű színeit. A kertek fáinak utcárahajló lombjaiban már felaranylott egy-egy koránsárgult levél, az Orsolyák zárdájának falán már bíborban égett a vadszöllő csipkésszélű levele, a közeledő ősz előredobott parazsaként, a Karmeliták templomának, a Szentháromságnak barokk cirádái az elmúlás fényárnyékjának refleszeiben vibráltak, a házak árnyékai lilakéken hulltak az utcákra, mint az emlékezet, a folyók bágyadtan csillantak össze a Bástyaszeglet alatt, álmos tutajokkal, dereglyékkel sima hátukon, a szöllődombok éles kontúrokkal állottak a horizontok elé és a hegyek sejtelmes malachitkékje elhozta a távolságokat.* 4 4 (155—156. lap.)
