Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Rados Jenő: Győr város képének megjavítása

hamisították, nem vették komolyan. Magánosok és hatóságok egyaránt a minél előkelőbb, feltűnőbb, gazdagabb megjelenésre helyeztek súlyt. Az egymás mellé került épületek nem voltak tekintettel szomszédjaikra, s a környező utca és városképre. Ellenkezőleg minden épület különb, előkelőbb, díszesebb és feltűnőbb akart lenni szomszédjánál. Minthogy pedig ez a finom és szerény elemekkel sokszor nem volt lehetséges, előkerültek a feltűnő, a hangos, a rikító eszközök. Néha e városképeknél — hangsúlyozom most nem Győrről, hanem a XIX. század végéről általában szólok — az az érzése az embernek, mintha egy hangos társaságban vagy a tőzsdén volna, ahol nem egy, hanem mindenki egyszerre akar beszélni s hogy érvényesüljön nemcsak kiabál, hanem gesztikulál is. így hangoskodnak egyes helyeken az épületek is méreteikből és arányaikból kivetkőztetett zsúfolt részletekkel, silány gipszdíszítményeikkel, nagyzoló kifejezésmódjukkal. Nagyobb épület, vagy ház ebben a korban alig épült. Mind palota akart lenni. Nem mondok újat, ha rámutatok arra, hogy a különböző hivatalok úgyszólván csak palotákban — pénzügyi-, csendőrségi-, igazságügyi palotákban székeltek, sőt a kispolgár szoba-konyhás lakása is a bérpalotában volt. A Mediciek, Sforzák, Strozzik reneszánsz palotái kísértettek mindenütt, körülbelül oly értelemben, mintha a 120 pengős fizetésű adóhivatali tisztviselő a leghitványabb textil anyagból, de rubensi pompában kiszabott öltözékben adna felvilágosítást az adóhátralékokról. Azt a rikító zavart, melyet a stílusválogatás és hibásan értelmezett reprezentációs törekvések előidéztek, tovább fokozta és egyes helyeken szinte elviselhetetlenné tette az utca és városkép összhanjával mit sem törődő üzleti élet autokrata beavatkozása. Portálok, cégtáblák, hirdetések, világítási stb., berendezkedések alkalmazásánál a legkisebb tekintettel sem voltak az épület architektonikus kialakítására. Akárhányszor látható, hogy pl. egy erkélytartó atlant, mintha iszapfürdőt venne, csak válltól felfelé néz ki az őt jól körülburkoló portálból, vagy hogy egy pillérnek egyik oldala sárga, a másik kék, aszerint, hogy jobb vagy baloldali üzlethez tartozik. Amit az épületek stílus és környezet igazodásának hiányára mondottam az hatványozott mértékben, zagyvasági orgiákig fokozódott az ú. n. portálművészetben. Ezzel szemben más mint a teljes lebontás sokszor nem segíthet a városkép javítására. Ma már — mint ahogy erre még vissza fogok térni — a kirakatrendezés, a világítási effektusok kihasználása, a reklámművészet, egész más eszközökkel dolgozik, mint amilyent az említett otromba portálok képviselnek. Eddig az egyes ház hibáival foglalkoztunk. Sajnos ugyanilyen vagy talán még súlyosabb bajokat állapíthatunk meg a városkép nagyobb egységein — az utcaképekben és terek kialakításán. A mai értelemben vett városrendezés viszonylag