Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Szabady Béla: Telekessy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója

hogy nyilvános szerepet nem vállal. Ámde e szándékát nem sikerült megvalósítania. A fejedelem üdvözlése elől — három üzenetváltás után — nem térhetett ki. Rögtönzött beszédével nagy sikert aratott. Az öreg Simeon szavait idézve vallotta, hogy most már kortársaival együtt vidám szívvel válhatnak meg e világtól, mert látták felséges vezérüket, aki Isten segítségével helyreállítja a magyar nemzet régi szabadságát. Eszébe jutott Győr is. Milyen nagy örömöt szerzett a pogány török hatalmába jutott vár csodával-határos visszaszerzése. A haza fölszabadítása ennél is nagyobb öröm forrása lesz, azért tartsa meg az Isten a fejedelmet szegény hazánk szerencséjére.78 ) A gyűlés kezdetén kifejezésre kívánkozó békevágyat vérbe fojtotta a turóczi köve­tek lekaszabolása.79 ) A rendek között nem egy akadt, akinek nem tetszett ez a hirtelenkedés, de ezek egy hét múlva nem szívesen járultak hozzá a függetlenségi nyilatkozathoz, a Habs­burgok trónfosztásához sem. A „szegény vén juhász", mint maga nevezi magát, két lépésre állott a véres cselekedettől és irtózva nézte végig. A detronizáció kérdésének fölvetését sem helyeselte. A nyilvános tárgyalást megelőző tanácsülésen „jelen levén a két hatalmas fejekkel" 10—12 tanácsos emlegette a detronizációt. Telekesy nyilvánosan felszólalt, a szent koronával megkoroná­zott személyek védelmére, idézte Országh Mihály nádorispán mondását és megkérdezte, miért szükséges a detronizáció ünne­pélyes kimondása, mikor már eléggé detronizálták a királyt, fegyveres fölkelésükkel. Többet is szeretett volna mondani, de Bercsényi jelenléte miatt nem mert szólni. Ilyen hangulatban szavazta meg és írta alá „vénsége miatt" elsőnek a függetlenségi nyilatkozatot,80 ) de a gyűlést bezáró Te Deumot már vikáriusa, Pethes c. püspök mondta el, kit Rákóczi többször is foglalkoz­tatott bizalmas küldetésekkel.81 ) A szerencsétlen trencséni csata után 1708. szept. 6-tól 25-ig a fejedelem a szenátorokkal Egerben tanácsülést tartott.82 ) Hihető, hogy ezen csendes szemlélőként résztvett Telekesy is. De már a november 28.-án kezdődő, népes sárospataki ország­gyűlésen nem jelent meg.83 ) Rákóczitól és a nemzeti felkeléstől nem szakadt el akkor sem, midőn dicsőséget aratott katonák is a király pártján keresték jövő boldogulásukat. A fejedelem iránt megőrzött hűségében bízva kérték a kuruc földről kirekesz­tett magyar jezsuiták, hogy a fejedelemnél járjon közbe vissza­bocsátásuk érdekében.84 ) Maga pedig statisztikát állított össze arról a püspöki tevékenységéről, melyet 1703-tól fogva 1708. októberéig itt a fölkelők között a saját és a püspökeiktől el-79) L. Telekesy Esterházy nádorhoz írt levelében Leskó i. m. 487—488.1. 80) L. u.-ott. 81) L. Márki i. m. II. 38. 1. 82) L. u.-ott 616—€23. 1. 83) L. Esterházyhoz intézett levelét. Leskó i. m. 487—488. 1. 84) L. Leskó i. m. 409—410. 1. Bárányi Pál S. J. levele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom